Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Szilasi Móricz: Kombinált műveltető és mozzanatos igeképzés - III. Mozzanatos képzők 409

432 SZILASI MÓRICZ. hogy az átható ige reflexív értelemben használtatik, pl. schlagen : er schlágt aus der art; brechen: das eis bricht; scheiden: 1. separare, 2. discedere (ezen utóbbi jelentésben még Ulfilasnál skáidan sik váltakozik az egyszerű igével;; heissen: vocatur jelentésben a gótban mindig passivumban háitada; enden 1. finire, 2. finiri; kochen 1. fő, 2. főz stb. Grimm: Deutsche Gramm. IV. 50. s köv. Van rá végül sok eBet, hogy az ige ilyen átnemható jelentésben alakot is változtat. Eszik, iszik, megszokik például absolut használatban gyakran előfordulnak. Viszont Simonyi MNyelv II. 237. kimutatja, hogy a régi nyelvben objectummal állva még iktelen formájuk is vala, még pedig nagyon el volt terjedve ez a nyejvszokás. Ebből nézetem szerint helyesen azt következteti, hogy az •ik csak akkor járult ezen igékhez, midőn már átnemhatóságukat a nyelvben erősen érezték; vö. szopik, érik, bízik, gyónik, rugódozik Nyr. VII. 489 származik, hasonlik. Valamint megkapta számos eredetileg is átnemható ige, mint pl. lépik, bánik, múlik, szunnyadik, csökönik, elcsaponik (NySz.) Ugyancsak Simonyi Nyr. VII. 487. számos példát sorol fel, hogy átható igék absolut használatban a reflexív képzővel bővülnek, pl. dobálódik, áskálódik, kérdezkedik, gyalázkodik, költekezik, temetkezik. Lehetségesnek tartom, hogy ez a képzés is pusztán az -ik hozzájárulásával terjedt el, a melyről Simonyi MNyelv. II. 239 kimutatta, hogy reflexív ragnak kell tekinteni. Eleinte csak az átható frequentativ igékhez járult volna, minő például, költekezik, kérdezkedik, vagy az említett rugódozik, rugóldozik,rugóldoz helyett; mások utóbb, midőn így a reflexív -ikrévén az egész csoport a visszaható igék áramlatába sodródott, a rokon -ódik képzőt is felvehették. Budenz UgA. 230 még így magyarázza a -kodik eredetét, tekintve, bogy -kod gyakorító képző, mely sok átható igét képez. Idézem szavait: ((Mindezen -kod-oe igék ismételt vagy lassan folytatott cselekvést fejeznek ki, mely az által, hogy nincs külön tárgya kitéve, benható jellemet nyer s egykönnyen magán a cselekvőn végbemenőnek képzelhető.)) Később ezt visszavonta (uo. 263) s elfogadta Simonyi nézetét, hogy a -kodik rövidült «reflexiv alakú s értékű» kódik. Erre csak annyit jegyzek meg, hogy nincs megmagyarázva, mért marad meg csak néha és ritkábban a hosszú ó pl. bánkódik, s különösen mi okozza, hogy gyakrabban megrövidült? Talán inkább a gyakoribb s általánosabb használatból kellene kiindulni, ezt kellene alapul venni, s így iparkodni megmagyarázni a ritkább (-kód) eseteket, s nem megfordítva. Ha most megvizsgáljuk az ezen fejezet ólén elsorolt műveltető végű igéket, róluk szintén azt állíthatjuk, hogy egy lappangó tárgyat kell hozzájuk képzelnünk. Ennek köszönhetik képzőjüket. A részletes vizsgálat pedig ki fogja mutatni, nemcsak a mögöttük lappangó tárgyat, hanem nagyrészt azt is, hogy mindezen igék ujabb képzések.