Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Szilasi Móricz: Kombinált műveltető és mozzanatos igeképzés - III. Mozzanatos képzők 409

430 SZILASI MÓRICZ. gikus képzésnek tartassék. A legrégibb példánk Pesti: Fab. 58. azonkewzbe zamar magát el wonyta elewlek az erdewbe. Világosan magát elvonja helyett használja, és a mint hiszem, az elvonódik miatt 8 vele ellentétesen. Vonakodom a régi nyelvben: agonizo, controversor, die glieder ausstrecken, s a mai tergiversor: magam vonogatom. Ilyen értelmű: Eszembe nem vehetem, hogy ha az fővezér felálla-e vagy csak vonítá magát urunk előtt Monlrók VIII. 331; tehát megint reflexív jelentésben s reflexív ige helyett. A pars pro totó csere alapján reflexiv jelentésűnek vehetjük még az ilyen kifejezéseket is; lábát, szakállát vonítja (Szenczi, Gyöngy.); vállát vonítja (Jókai Új Földesúr 84.), mintha azt mondaná: szakállán ál fogva vonja magát, v. ö. zakalanal, hayanal fogua vondoziak vala WeszprC. 67. s erőtlen az inok és tsak vondozzák a lábaikat u t á n n o k NySz. Hasonlót tapasztalunk a vakarít igénél. Még egybevethető kaparít für sich beiseite schaffen, melylyel megegyezik: Fej edelmek a sok pénzt sok gondal wonyttyak (t. i. maguknak) Pesti: Fab. 406. 6. §. Műveltető igék lappangó objektummal. Ide olyan műveltető képzős igék tartoznak, a melyek átnemhatóknak csak látszanak, pl. sántít, sandít, ásít, hunyorít, bólint, futtat stb. Ezek azonban könnyen magyarázatukat lelik az átható igék úgynevezett abszolút használatából. Ilyennek nevezzük az átható igének olynemű alkalmazását, midőn az direkt vagy indirekt objektum nélkül áll a mondatban. Azonban emlékezzünk vissza föntebbi fejtegetéseinkre, mely szerint csak a tisztán állapotot jelentő igék olyanok, hogy pusztán a cselekvő személy, tehát az alany néminemű működését jelentik, a nélkül, hogy ezen cselekvés belső vagy külső tárgyra is kihatna, pl. alszik, ég. Minden egyéb ige (még az átnemható is) cselekvését valamely objektumra is irányítja, esetleg helyre, időre vagy magára az alanyra is. Ebből következik, hooy az álható ige abszolút használatánál is jelen van az objektum képzete, melyre a cselekvés kihat, de mivel magától érthető, elmaradhat. Lehet pedig ezen lappangó objektum: aj Altalános, meg nem határozott, pl. A nap éget. Sol úrit (homines, omnes res). Die Sonne brennt, sticht. b) Vagy ellenkezőleg pontosan meghatározott, a mi minden választást vagy kétértelműséget kizár, pl. Béresekkel gyűjt, kaszál egy sorban (Arany). Appelere se. navem: kikötnek. Movit se. castra, vö. Ez a ló jól indít. Solvisti se. pecuniam, vö. Fizessünk, zahlen.