Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Simonyi Zsigmond: Esemény az uralaltaji nyelvészet terén 1

ESEMÉNY AZ URÁLALTAJI NYELVÉSZET TERÉN. 3 ségek vannak ugyanazon szónak ismételt leírásai közt; felhasználta továbbá mindenekelőtt a felvilágosításokat, melyeket a kinai feliratok szolgáltattak. Azt már mások is észrevették, hogy itt nem közönséges kétnyelvű felirattal van dolgunk. Ezt bizonyítja, egyéb körülményeket mellőzve, már az a tény is, hogy az ismeretlen nyelvű felirat négyszer-ötször olyan hosszú, mint a kinai nyelvű. Thomsennak sikerült teljesen megfejteni a különös irást és rövid közleményében el is mondja, milyen úton haladt és milyen eredményhez jutott. A jegyek száma 38, és ez már eleve valószínűvé teszi, hogy nem közönséges betűírás van előttünk, melyben minden egyes hangnak egy-egy külön jegye van, hanem szótagírás, vagy legalább olyan, mely kölönböző helyzetekben egyazon hangot is többféleképen jelöli. Thomsen először is azt kereste, vájjon vannak-e a magánhangzóknak külön jeleik és melyek azok. Ezt elég könnyű volt megállapítani, mert valahányszor az x y x csoport fordult elő, vagyis valahányszor egyazon jegy volt irva egy másik jegynek előtte is, utána is: valószínű volt, hogy ha az x mássalhangzó, akkor az y magánhangzó és megfordítva. Ily módon rájött, hogy 3 közönséges jegy magánhangzót jelöl. Ezt megerősítette az a meglepő észlelet, hogy ama 3 jegy egyazon szóban majd ki van irva, majd pedig el van hagyva. Ennek természetes magyarázata az, hogy a magánhangzók az illető írásban el is maradhattak, akkor tudniillik, mikor könnyű volt őket kipótolni. Minthogy eleve fel lehetett tenni, hogy a felirat török nyelvű, Thomsen azt is vizsgálta, vájjon az egyes magánhangzók micsoda más betű, vagyis micsoda mássalhangzók szomszédságában kerülnek elő. Azt is megfigyelte, hogy a magánhangzók nem fordulnak elő mind együtt vegyesen ugyanazon szókban, hogy tehát csakugyan olyan nyelv lappang e feliratokban, melyeknek szavai a magánhangzó-illeszkedés törvényének vannak alávetve. Azonkívül a különböző betűk összehasonlítása és a helyzetek megfigyelése, melyekben előfordulnak, arra is rávezette, hogy mely jegyek fejeznek ki egymással rokon hangokat, hogy melyek fejeznek ki zárhangokat, orrhangokat stb. Néhány jegyről azt is megállapíthatta, hogy nem egyes hangokat, hanem mássalhangzó-csoportokat jelölnek. Hogy azonban ezen úton tovább haladhasson, szükséges volt legalább néhány szónak az, értékét meghatározni és mindenek-1*