Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Ismertetések - Goldziher Ignácz: Török nyelvemlék a XIII. századból. (Houtsma: Ein türkisch-arabisches Glossar.) 364

364 GOLDZIHER IGNÁCZ. Helyesen cselekedett a szerző, hogy a mondattant jelentékenyen megrövidítette, oly módon, hogy a latin nyelvével azonos tények tárgyalását rövidebbre fogta, és általában véve csak a legszükségesebb dolgokra szorítkozott. Örvendek annak, hogy — mint az első kiadás előszavában mondja — a mondattani rendszer keresztülvitelében jó segítségére lehetett görög mondattanom, de azt hiszem, hogy talán még egyekben is követhette volna könyvem rendszerét. így pl. a szerző a mondattani anyagot két főszakaszban, az egyszerűi (és összevont) mondatnak meg az. összetett mondatnak szakaszaiban tárgyalja. E helyett a beosztás helyett jobbnak tartom a mondattan anyagát oly módon két fő szakaszra osztani, hogy az elsőben a mondatrészek és a másodikban mondatok tárgyaltassanak, a mint ezt nemcsak én teszem, hanem Delbrück is teszi összehasonlító indogermán mondattanában. A szerző rendszerében a mondatrészek csak az egyszerű mondatnak és nem minden mondatfajnak (tehát az összetettnek is) tulajdonát képeznék. Továbbá helyesebbnek tartom a mondatfajoknak 1. az álh'tás módja, 2. az egymáshoz való viszony szempontjából való megkülömböztetését. Helyesen cselekedett szerző, hogy aföltételes és megengedő mellékmondatokat állapothatározó mondatoknak vette (beismerem, hogy helytelenül számítom ezeket a módhatározó mondatok közé görög mondattanomban), de azt most is állítom, hogy a hely-, eredet- és véghatározó mondatok tulajdonképen nem egyebek mint hely-, eredet- és véghatározóra vonatkozó, jelző vagy értelmező mondatok. A szerző említette véghatározó mellékmondatok (190. §.2.) lényegének meghatározásánál nem a viszonynak, hanem az állítás módjának szempontja játszik döntő szerepet, és ez utóbbi szempontból tekintve az illető mondatok nem véghatározó, hanem kívánó mellékmondatok (1. görög mondattanom 303—306. §§-ait). PECZ VILMOS. Török nyelvemlék a XIII. századból. M. Th. Houtsma : Ein türkisch-arabisches Glossar; nach der Leidener Handschrift herausgegeben und erláutert (Leiden, Brill, 1894.) 114-|-57. lap. Egyiptomban a XIII. századtól kezdve a török nyelv nagy tért hódított a közéletben. Az ottani tudományos életbe és irodalomba ugyan nem tört magának utat — itt azontúl is csak az arab nyelv folytatta uralkodását — ; de számot kellett ezentúl vetni vele a társadalmi életnek, majd nemsokára a közigazgatásnak is. Az ország nyelvi viszonyainak e változását egy jelentéktelennek látszó esemény idézte elő, de a mely következményeiben évszázadokon át, I. Napóleon egyiptomi hadjáratáig, súlyosan nehezedett Egyiptomra. Az. ejjubida szultánok idejében (ezek közül való a hires Szaladin is) nagy