Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Ismertetések - Pecz Vilmos: Dóczi Imre görög nyelvtana 363

PECZ V. DÓCZI IMRE GÖRÖG NYELVTANA. 363 dominariuni-ból származik; étre en dangier de qn. a. m. az ő hatalmában lenni, tehát étre en danger de mórt a. m. a halál hatalmában lenni; péril pedig periculum-ból ered, melynek alapszava az experiri igében is föllelhető; eredetileg megpróbáltatást, csapást jelent, melynek az ember ki van téve. Ekként danger olyas valami ártalmas dolognak képét ébreszti fel bennünk, mely rajtunk kívül a külvilágban látható, míg péril inkább az októl függetlenül ama lehetőségre utal, hogy valami ártalmunkra, kárunkra válhatik. (A német talán így mondaná: danger inkább objektív, péril inkább szubjektív). Ha egy népnek nyelve hű képét ábrázolja a szellem működésének a történet különböző korszakaiban, akkor egy ily szótár, mely a három évszázadon át változó jelentéseknek egymásutánját teszi tüzetes vizsgálat tárgyává, nemcsak a nyelvnek, hanem a gondolkodásnak is jellemzi hajdani állapotát. A franczia szellemnek a 17. századtól a 19-ig terjedd kópét nyújtja, melyet mindazok haszonnal forgathatnak, a kik a művelődés történetére és haladására nézve a nyelvtudománytól akarnak felvilágosítást nyerni. Dóczi Imre görög nyelvtana. Görög nyelvtan összehasonlító nyelvészeti alapon. Iskolai használatra irta Dóczi Imre főgymn. tanár. Második átdolgozott kiadás. Ara 1 frt 60 kr. Budapest, 1894. Eggenberger. 308 lap. Dóczi görög nyelvtana annál a tudományos szellemnél fogva, mely egész könyvén végig vonul, megérdemli, hogy róla itt is legalább pár szóval megemlékezzünk. A második kiadás (az elsőt 1887-ben az Athenaeum adta ki) jelentékenyen átdolgozott alakban jelent meg, de ugyanazon a tudományos alapon mint az első, t. i. az új grammatikai iskola eredményei alapján. A szerző oda törekedett, hogy a nyelvtudomány legújabb vívmányait lehetőleg értékesítse az iskola számára, a mint ezt a hangsúly törvényeinek és a névragozás bonyolultabb jelenségeinek, de különösen az igeragozás egész rendszerének tárgyalása mutatja. A mondattant valamint az első, úgy ebben a második kiadásban is a mondatbeli kategóriák alapján tárgyalja, és ennek megfelelően az alaktani részen is több változtatást tett; így pl. a tárgy esetét a határozó eseteknek elibe helyezte, a vocativust mint a mondatbeli viszonyokon kívül álló szóalakot az esetek sorából kivette, és az igeragozás körében az actiók tanának a görög nyelvben annyira fontos rendszerét szabatosabban körvonalozta. Továbbá gondot fordított, még nagyobb mértékben mint az első kiadásban a görög nyelv jelenségeinek a latin és magyar nyelvsajátságokkal való összehasonlítására.