Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Ismertetések - Simonyi Zsigmond: Az idegen szók ellen. (Franke: Reinheit und Reichtum der d. Schriftsprache, gefördert durch die Mundarten. – Dunger: Wörterbuch von Verdeutschungen entbehrlicher Fremdwörter) 355

362 A HATZFELD-DARMESTETER-FÉLE FRANCZIA SZÓTÁR. A szerzők nemcsak a meglevő szótárakból, kivált Littré és Sachs műveiből merítettek, hanem számos nyelvészeti folyóiratból, továbbá a mennyiségtan, természettan, kémia és építéstan mŰBzótáraiból is. A neologizmusok közül minden habozás nélkül adtak helyet azoknak, melyek hézag pótlására alkalmasak; különben csak olyanokat vettek föl, melyek szerencsés újítással gazdagították a nyelvet. A népies szinezetüeknek elsőbbséget adtak a tudósok mesterkélt alkotásai mellett. Közöltek tájszólásokat is, melyekről azt hitték, hogy előbb-utóbb közhasználatba mennek át, vidókiességeket, melyek újabb fényt vetnek a közhasználatú szavakra. Kiemelendő a műszók helyreigazítása, melyek más szótárakban hibásan vannak közölve. Accolement, e h. accotement, országút és árok közti tér (Littré); ancre boueuse e h. toueuse, vasmacska, horgony (Littré pótfüzetében ki van javítva, Sachsnál még hibásan) ; bassage, a bőr megdagadása, e h. passage (passement, a cserzővarga csávája, mint Littrénél és Sachsnál van); marteau d'assiette, kövező-kalapács e h. d'aissette (mint Littré és Tollhausen műszaki szótára közli). A szófejtés első sorban a latin, görög, idegen vagy franczia szót mutatja be, melyből a közhasználatú szó származik, azután elősorolja az alakokat, melyeket a szó magára öltött mindaddig, míg a mai alakját fel nem vette; végtére kimutatja, hogyan keletkezett a szó ujabb értelme az eredeti jelentésből. A szófejtést nyelvtörténeti adatokkal kell hitelesíteni. A legvalóbbszínű magyarázat, a legelmésebb föltevés nem egyéb merő hozzávetésnél és a tudományra nézve a szellem értéktelen ragyogtatása, ha ellenmond a nyelvtörténeti tényeknek, a szóalakulás törvényeinek és pusztán tetszetős analógián alapszik. A szófejtésben a valószínűség sokszor igen messze esik a valóságtól. Rouanne (bélyegző): ennek a szónak rendszerint roue szóban keresik etymonját (így Littré és Sachs), mert a bélyegzés köralakú; e szó azonban kéttagú (a középkorban roisne-nak irták) és a latin ru(n)cina (vakaró-kós, gyalu) szóból ered és tulajdonkóp így volna helyesen irandó: roine. Nagy fontosságot tulajdonítanak a szerzők a pontos értelmezésnek, s itt a synonymáknak is helyet juttatnak. Gyakran nehézséggel jár a jelentés árnyéklatainak megállapítása. Ilyenkor legbiztosabb módszer, ha mindazon eseteket mellozzök, melyekben fölváltva majd az egyik majd a másik szót használjuk, s azon eseteket vizsgáljuk tüzetesebben, melyekben a rokonjelentésű szók közül mindig az egyiket találjuk, mert a másik sohsem pótolhatja. Igen érdekesen meg van ez világítva a mors és frein, danger és péril példákkal. Itt a szófejtés adja a legjobb támasztékot: danger a