Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Prikkel Marián: Ősvallásunk egy-két nyelvi emléke. - I. A nap szó - 31

36 PRIKKEL L. MARIÁN. Kul'-qtér hymnuszának a női solaris alak mellett felhozott helye (Vog. népk. gyűjt. II. 290—291.): yolit yqtél, qrsén /átél naj-ánküw jogit kwol-patitánlapné qrémté: «holnapi napon, midőn a tüzes nap, a mi asszonyanyánk, atyja (Numi-Tqrém) házának végébe emelkedik*, mit sem bizonyít, mert igazi értelme egész. más, mint a melyet Munkácsi akar neki tulajdonítani. 0 ugyanis a naj-anküw kifejezést appositiónak veszi, holott nyilvánvalóan nom. possessorisként szerepel. Igazi értelme tehát a mondatnak ez :: «holnapi napon, midőn a nap a mi fejedelmi asszonyanyánk (Kaltéé) atyjának (Numi-Tqrémnak) házatetejére (az égre) emelkedik)). Hogy e két értelem között igen nagy különbség van, azt, úgy gondolom, fölösleges fejtegetnem. A nap legkevésbbé sem megszemélyesített alak itten! A mi most már Sarni-qtér alakját illeti, ez ép oly kevéssé solaris alak, mint a hogy nem az Sqrni-Kaltés. Ez is csak Numi-Tqrém egyik változásának megszemélyesítése. «Az ég és föld elöntésének éneke» azt mondja róla (Vog. népk. gyűjt. I. 40.), hogy: taw sagat yatél tot Lüli, taw sagcit ét-pos tot l'ül'i: «az Ő hajfonatán ott áll a nap, az ő hajfonatán ott áll a holdvilág)). Munkácsi ebből azt olvassa ki, hogy Sarni-qtér ,a magasban tündöklő, a sötétségből teljesen kibontakozott napot' jelenti; pedig szemmellátható dolog, hogy itt is, mint egyéb vogul énekekben, a nap- vagy a holdvilág fényétől tündöklő ég megtestesítőjeként jelenik meg. S ezt annál is inkább hihetjük, mert a vallásos költemények Kaltés-nak hol mint fiát vagy öcscsét, hol mint unokáját magasztalják, jelezve ezzel az égnek a hajnali pirkadó szürkületből fényesre változását. Állításom igazsága mellett bizonyságom Eeguly, a ki szerint (Vog. föld és népe 18.): ,sarni-tqrom (vagyis Numi-Tqrém a «felső ég isten») máskép sqrúi-atér isc,

úgyszintén Hunfalvy Pál, aki meg ezt írja (u. o. 18. 1.): ,qtér tqrom derült ég, tiszta idő; miből, úgymond, látjuk egyúttal, hogy az qtér szó is az égre vonatkozik s azután személyesítve is vevödik'. Egy más helyen pedig így nyilatkozik (u. o. 31.): ,qtér, átér levegő ég, azután derült ég.' De ha netalán Munkácsi nem hinne ezeknek, azt tartom, magamagát csak nem fogja megtagadni; hiszen maga mondja Pervuchinnak említett művéről írt bírálatában (Nytud. Közi. XXL 228.), hogy ,Kaltés-éktvá, vagy más nevén ákw «anyó» mint qtér (fejedelem XOCT' iioyj\v = Mir-susné yum ^Világot néző férfi»— Sqrni-qtér «Aranyfejedelemn'. Ezután már, úgy gondolom, nem szükség tovább bizonyítanom,, hogy qtér való léteképpen csak Numi- Tqrom egyik attribútuma, szakasztott úgy, mint Kaltéé, azzal a különbséggel mégis, hogy ez a hajnali pirosló égnek, ö pedig a fényes, tündöklő égnek megjelenítője' Különben olykor még mint a nappalnak és a nyárnak személyesített alakja is szerepel. A Saríti melléknevének pedig ugyanaz az.