Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Prikkel Marián: Ősvallásunk egy-két nyelvi emléke. - I. A nap szó - 31

ŐSVALLÁSÜNK EGY-KÉT NYELVI EMLÉKE. 37 •értelme, a mi Tarom vagy Kaltés mellett, tehát «tiszta, felhőtelen, derültn. A mondottakból az is megtetszik, hogy a két alak közt levő genetikus viszony (hogy tudnivaló qtér Kaltés-nsik fia, öcscse vagy unokája) nem azt jelenti, a mit Munkácsi állit róla, hogy ,a nap utána következik a hajnalnak', hanem, a mint már megemlítettem, az égnek a homályos szürkületből fényesre változását. E dolog egy sugárral elég világosságot vet Munkácsinak arra a szóhimező állítására is (Ethnographia IV. évf. 49.), mely szerint „a vogulok mythologiájában nem Numi-Tqrém, az ősisten a legünnepeltebb alak, hanem legkisebb fia a naphős, a «Világügyelő férfiúi), a «hét világot körüljáró, ragyogó lovas, a napsugár fürtű, szent Arany-fej edelem.)) Bizony Sqrúi-qtérban is csak Numi-Tqremot imádja a mi jámbor vogul testvérünk! Különben e mondás még akkor sem állná meg helyét, ha qtér csakugyan solaris alak volna. Hiszen alig van valamire való vallási ének, a melyben a & Numi-Tqrém asém (asikém)n megszólító kifejezés legalább is tízszer ne fordulna elő, ide értve még azokat az énekeket is, a melyekben főkép qtér-t üuneplik. Az imádság, könyörgés majd mind Numi-Tarém-hoz van intézve. A mi azután a különböző énekek azon kifejezéseit illeti, hogy a napsugarak Kaltés vagy qtér «hajfürtjei, hajfonatai»; hogy a felhők mögül bocsátott sugárkéve a «a napnak keze»: yqtél-kát; hogy a nap, ha sugárzik, «felölti kucsmáját és keztyűjét», a szobába «betekint» (=besüt): ezek mind csak oly mythologikus kifejezések, melyek a nap változó sugárzásának elevenebb megérzékítósére szolgálnak a nélkül, hogy akár Kaltés, akár qtér solaris volta mellett csak valamit is bizonyítanának. Hátra van még, hogy Munkácsinak azt az állítását is szemügyre s gondolóra vegyük, a mely szerint ,az északi vogulban és osztjákban a «nap» (sol) jelentésre a közönséges yqtél szón kivül járatos naj, a mely különben «fejedelmi, előkelő asszony, istennőcske» értelemben ismeretes, a nap eredeti, mythikus appercepcióján alapuló kifejezés, mely szerint a nap egy szépséges asszony, istenek és emberek ősanyja'. Kétségtelenül igaz, hogy a naj szó fejedelmi, előkelő asszonyt, istennőt is, meg napot is jelent, de az is bizonyos ám, hogy e két najnak egymáshoz egyáltalán semmi köze sincsen ! A vogul énekekben ugyanis lépten-nyomon találkozunk ily kitételekkel: juü nájin yqm jiio: «hátul a tüzes fejedelem jön» -(Vog. népkölt. gyűjt. I. 8.); nájin pelém látván: «megfogtok gyúladni a tűztől» (u. o. I. 13.); naj sastém najin sarumé posáln: «a tüzet növesztő tüzes vidékre hajtsd el» ; sat tálá-tuwd naj teV : «hét tele-nyara ég a ttíz» (u. o. I. 69.) stb. Ki ne keresne ezen iüzet jelző naj és a napot jelentő naj között összeköttetést? Nem