Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Ismertetések - Simonyi Zsigmond: Az idegen szók ellen. (Franke: Reinheit und Reichtum der d. Schriftsprache, gefördert durch die Mundarten. – Dunger: Wörterbuch von Verdeutschungen entbehrlicher Fremdwörter) 355

356 SIMONYI ZSIGMOND. irodalmiakká, szláv szók.) — A nyelvészek főleg azáltal hathatnak, hogy a népies Íróknak ösztönzést és útmutatást adnak. A könyvnek egyik nagy szakasza olyan tájszók ismertetését s magyarázatát adja, a melyek egy-egy idegen szót helyettesíthetnének, s érdekes, hogy a szerző egyéb német nyelvjárásokon kívül a hollandi nyelvet is fölhasználja, melyből amúgy is merített egyetmást a német irodalmi nyelv (pl. Hángematte a holl. hangmat-hó\, Niete a niet ,semmi' szóból). Sok tájszót Eeuter, Hebel s más vidéki irók műveiből böngészett. Felsorolja azokat a használható tájszókat, melyek az állami életre, vallásra, tudományra, művészetre, iparra, kereskedésre, gazdaságra, ruházatra, evés-ivásra, társadalmi dolgokra vonatkoznak, stb. Pl. General: Feldoberst (holl. veldoverste), Chemie: Scheidekunde (holl. scheidkunde), einen ad absurdum führen: einen auf den Pfropf setzen (Lipcse), Okonomie: Ackerei (Eeuter), Karrussell: Reitschule (Meissen), sich nicht genieren: keine Scháme habén (Lipcse), stb. A könyvnek egy másik szakasza — szintén a különféle gondolatkörök szerint csoportozva —• olyan tájszókat ismertet, melyek nem ugyan idegen szók kiszorítására, de mégis az irodalmi nyelvnek gazdagítására szolgálnának, mert új fogalmakkal s árnyéklatokkal gyarapítanák. Pl. streicheln általában simogatást jelent (pl. bársonyt s.), a czirógatásra nincs külön irodalmi szó ; de több nyelvjárás így mondja eien, a siléziai így aizen, a főnév die Aize (holl. aaijen; mi nálunk is mondják a kis gyereket czirógatva: ájá). Grob anreden, grob behandeln gorombáskodni vkivel: Lipcsében begrobsen. In Wortwechsel geraten feleselni: az Erczhegységben sich wörteln. Az általútra, melylyel az útnak egy részét elvágja az ember, nincs irodalmi szó: Siléziában Schriemweg. — Bergabhang: a bajor, frank, stb. nyelvjárásokban die Leite, die heit, vö. a magyar lejtő, lejt szókat! — Fein regnen: Meissenben s az Erczhegységben siefern, «mit Sieb verwandt»; vö. m. szitál az eső! Igen érdekes még az a szakasz, melyben a fölvételt érdemlő népies fordulatok, szólások, képes kifejezések vannak tárgyalva. Csak egy pár olyan példát említek, mely a magyar nyelvet is érdekli: «Für etwas sehr verwundert ansehn sagt man in den beiden Meissner Mundarten und auch, "wie Keuter zeigt, in der Mecklenburger: angucken, wie die Kuh das neue Thor. Es ist hiebei jedenfalls an eine von der Weide heimkehrende Kuh gedacht, die ihren Hof infolge des neuen Thorweges nicht wieder erkennt und diesen verwundert ansieht.» Vö. m. bámul, mint borjú az új kapura! — «Sehr arm sein wird in den beiden Meissner, der erzgebirgischen u. anderen Mundarten durch arm wie eine Kirchenmaus sein ausgedrückt. Schlechter als in einer Kirche, wo es nichts zu fressen gibt, kann es ja eine Maus auch nicht treffen.» Vö. m. szegény, mint a templom