Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)
Ismertetések - Simonyi Zsigmond: Az idegen szók ellen. (Franke: Reinheit und Reichtum der d. Schriftsprache, gefördert durch die Mundarten. – Dunger: Wörterbuch von Verdeutschungen entbehrlicher Fremdwörter) 355
Ismertetések és bírálatok. Az idegen szók ellen. Dr. Cári Franké: Reinheit und Reichtum der deutschen Schriftsprache gefördert durch die Mundarten. Leipzig, Teubner, 1890. 8-r. VIII. + 142 1. Dr. Hermann Dunger : Wörterbuch von Verdeutschungen entbehrlicher Fremdwörter mit besonderer Berücksichtigung der von dem Qrossen Generalstabe, im Fbstwesen und in der Reichsgesetzgebung angenommenen Verdeutschungen. Mit einer einleitenden Ábhandlung über Fremdwörter und Sprachreinigung. Leipzig, Teubner, 1882. 8-r. VIII. + 194 1. Az irodalmi nyelvhelyesség kérdései közt egyike a legórdekesbeknek s legfontosbaknak az idegen szók kérdése, melyről mostanában minálunk is vitatkoztak s melyről a németeknek egész tanulságos irodalmuk van. Ez irodalomnak — addig is, míg tüzetesebben számot adhatunk róla — egyelőre két termékét akarom bemutatni. Az első, Franké munkája, abból indul ki, hogy az idegen szók helyébe új szókat alkotni sokszor igen bajos és rendesen csak a finomabb nyelvérzéküeknek sikerül. Könnyebb az irodalmi szókincset a régi nyelv szavaival gazdagítani, s e téren igen sokat tettek különösen Grimm Jakab ós Uhland. így élesztették föl halottaikból a Hain, Fehde, Gau, Ger, Hort, Kámpe, Minne szókat. Ez ellen azonban azt a kifogást tehetni, hogy a régi nyelv holt nyelv s hogy a kihalt szók nem bizonyultak életrevalóknak. Ezzel szemben azt a kérdést veti föl a szerző: vájjon csakugyan kihalt-e minden szó, mely az irodalmi nyelvben nem él ? A népnyelv megfigyelője nemmel felel. Sok szép és tartalmas kifejezést elhagytak az irók, de fönmaradtak a nyelvjárásokban. Másfelől igen sok új szót is teremtett a nép, s ezek az Íróktól alkotható új szóknál többet érnek, legalább annyiból, hogy már bebizonyították életrevalóságukat. Eranke kifejti, hogy a tájszókat leginkább népies irók s különösen költők honosíthatják meg az irodalomban, s elmondja, mennyi történt ez irányban Luther bibliája által, de sokat tettek Lessing, Goethe s mások is. (Néha persze épen a fölvett tájszók idegen eredetűek; pl. Grenze — a régi Mark helyett — és Schöps, melyeket Luther tett 23*