Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Prikkel Marián: Ősvallásunk egy-két nyelvi emléke. - II. Az ember szó 344

OSVALLÁSUNK EGY-KÉT NYELVI EMLÉKE. 349 klarheit.* A «levegö, levegő égkor, idő, időjárás, éghajlati) jelentései már mind csak az előbbeni értelemnek fejleményei. Van ezeken kívül az ilma-nsk még egy más sajátságos értelme is, t. i. jelenti a teremtett dolgok összességét, a »mundus»-t. Az észt iim-nak szintén van «welt» jelentése (vö. ilmale torna = zur welt bringen); a lapp elme, ilbme meg aregio, terra» értelmű (vö. nuolgi ilbmases = er ging in seine gegend, nach hause). Ezen az alapon könnyen föltehető, hogy a többi rokon alaknak is megvan ugyanilyen, vagy legalább rokon jelentése. Már most az a kérdés, melyik illeszthető be ezen jelentések közül az elém-yqlés összetétel élém-jébe. A ahelle, licht, klarheitv nem, a <tluftraum» szinte nem, tehát csak a a welt» marad hátra, vagyis az élém-yalés-nak etymonja nem úevegő halandóját), hanem «világ (vagy szabadabban: föld) halandóján. Valami más alkalmasabb jelentést az élém-nek itt nem tulajdoníthatnnk, holott a «világ (föld) halandója*) etymon természetesnek, sőt igen találónak látszik az ember általános fogalmának kifejezésére. Még a megszülemlését és kifejlődését is könnyen magunk elé képezhetjük. A vogul nép ugyanis közönségesen yum vagy ma-yum néven nevezi az embert; de a mikor isteneiről beszól, hogy egyfelől mutassa alázatosságát, másfelől meg kifejezze hozzájuk képest g}r

arló, múlékony voltát,

yqlés-nskk ((halandónak)) mondja magát. Gondoljunk akár saját nyelvünk analógiájára; mikor az embert «halandó» szóval illetjük, rendesen a gyarlósága van eszünkben. A mi azután a;yaies-nak az élém-mel való összetételét illeti, ez hitem szerint általánosítás végett esett meg. E mellett szól a yum, má-yum szók hasonlósága is. Valamint ugyanis a yum név jobbadán csak egy emberre vonatkozik, míg a má-yum összetétel általános értelmű (ezért van pl. «wcp» jelentése is!): hasonlókép a yqlés szó is inkább egy ember jelölésére használatos, míg az élémyqJés kapcsolat gyakrabban összefoglaló jelentésű. Arra vonatkozólag, hogy az elém-yqlés nem ősrégi, hanem újabb keltű összetétel, két bizonyságunk van. Az egyik az, hogy az élém-nek jelentése már a fejlődésnek harmadik fokát mutatja, t. i. az eredeti «helle, licht, klarheit» értelem előbb «luftraum»-mé, változott és csak ebből sarjadott ki a «weltr> jelentés, a melyet a yq.lés-sz'ál való kapcsolatban mutat. Ugyanezt bizonyítja másodszor az összetételnek második tagja: a yqlés szó, a mely az élém-yqlés és mayám (vagy csak yum) elnevezések mellett a vogulban egymagában is járatos a «homo» fogalom jelölésére. Ez alakjára nézve nomen verbale a yql (yol) igétől s «halandót» (tulajdonképpen: «holtat)» jelent. Már pedig ennek ayqlés-nok bizonyára meg kellett előznie az élem-yqlés összetételt, a melynek részét teszi; és hogy az élém-mel csak újabb korban kapcsolódott össze, bizonyítják a,yüm-yqls (férfi),