Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Munkácsi Bernát: A vogul nyelvjárások - VI. A tavdai nyelvjárás - 306

326 MUNKÁCSI BERNÁT. 3. Praeteritum (bevégzett cselekvés). Sing. 1. grásém, miúd'sém, seursém qstésém, islátsém 2. grásén, mindísén, seursén qétésén, isldtsén 3. gr ás, minas, sours qstés, isláts Dual. 1. grásü, minasü, seursü qstésü, isldtsü 2. grásné, minas né, sourésné qstésné, isláts éné 3. grást, miriást, sourst qstést, islátst Föltétes mód. Sing. 1. minnem Plur. 1. minniu 2. minnen 2. miúnin 3. minni 3. minnét Föl szólító mód Sing. 2. mínén, g'rén, isld'tén ! Plur. 2. minin, gri'n, isldtin 3. (uss) mini, gré 3. (uss) minét, grét Látnivaló e példákból, hogy a folyó cselekvés alakjának képzése a tavdai nyelvjárásban merőben eltér az egész többi vogulságótól, amennyiben e czélra részben az -nt, részben osztják módra a l- frequentativ (ül. durativ) képző van alkalmazásban. A kétféle jelzésre nézve az általános szabály az, hogy egytagú tövekhez az -nt, többtaguakhoz a -l csatolódik, pl. khqt- szakítani: prseö. 3. sz. khqtdnt, nőj- nyúzni: nöjant, las- lesni: lasd'nt, vartenni: várant \ khait-futni; khaitánt, khqns- írni: khqnsánt, jerkénekelni: jérkd'nt j| ilánt-uta,zni: Hantái, ösint- ásítozni: ösintql, vdyatql látszik; punkhétql fonódik, qltdtql csalogat, sujdídl szeret, khajtútal futkos, jdnúmal növekszik, dmertal merít. Csak gyér esetben tapasztaljuk, hogy egytagú tő is -l képzővel alkotja a praesenst, minők: qst- haragudni: ástál-, voyj- vetni, dobni: voyjal, ütfolyni: ütql, juns- szenderegni: junsql; luyt- mozdítani: praes. 1. sz. luytlem.— Az ql- «lenni» igének praesens-ragozása: qlém, qlén, ql; qleu, qlen, qUt (pl. ám qst qlém én ébren vügyok, ám qlém ti? én vagyok itt; teu áréntdti al árnán neki adóssága van velem, szemben, adós nekem); segédigei szerepében: qsém, qsén (pl. ám ver-khqr qsém én ifjú vagyok). A beálló cselekvés képzósmódja ugyanaz, mint egyéb nyelvjárásokban a praesensé : a hossiú é hangszóban (mely elég gyakran röviden is hallható) az eltűnt y képző nyomát sejthetjük. Az egyes 3., valamint a többes í. és 2. személyében a végzet magánhangzóinak eltérése úgy itt, mint a praesensben a magánhangzói illeszkedés maradványa. Az gré, greu, gren mintát követik ugyanis általában a mélyhangú, vagy eredetileg mély hangú tövek, pl. juns- szenderegni : praes. plur. 1. sz. junsqleu, qjtqtql- csalogatni: qltqtqleu,