Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)
Értekezések - Munkácsi Bernát: A vogul nyelvjárások - VI. A tavdai nyelvjárás - 306
312 MUNKÁCSI BERNÁT. (He ^aüeKO OTB H3ŐyniKH); khpspt alant messze lakik (^auieKO ;KHBeTT>) | kkpspn messzire, távolba, pl. khospn minánt messzire megy,. (.najieKO H,a;eT5>) | khosonél jis távolról jött | khpstp hosszában pl. l'qn-khpstp minánt az út hosszában megy (B,H;OJIB IIO ,n,opor£. H^eTi>); ebből: khusti hosszant való, hosszában menő, pl. khusti sitá hosszában menő fonál a szövésben (v. ö. ulti siti széltében menő fonál; 1. alább). áláu, álu «közel» {áláu ppul közeli falu), pl. ppul áláu ql a falu közel van (^epeBHa ŐJiH3Ka), áláu jamgnt közeljár | »közelre», pl. áláu. jájin ! jer közelebb (ŐJinate H^,EI!), üune álu várkétém közelebb tette magát, v. közeledett a leányhoz (KT> ^ÍBRÍ iipur 6jiH3HJica). Alsótavdai alakja: la, pl. ppul l'átá al a falu közelben van (,a,epeBHfl 6SSSB&) \ ti la jájin I jer ide közelebb (ÖJiHate H^H) !' khql «köz» : khg.lt középen, khqlné közbe, középre, pl. ám khqlné part tustantem én a középre deszkát állítok (^ocny cTaBJUOBT. cepe^HHy). — Mint egyéb nyelvjárásokban névutói alkalmazása is van, pl. mán khulánu-khglt jiw tpúsi a mi házaink közt (Me3K,ny HanraxB .HOMOBT.) fa áll. Jchangú «banyatt», pl. kh. páts hátra v. hanyatt esett (ynajit. sa^i. ceőa). — A többi nyelvjárások '/ami, khqmi «arczczal lefelé» határozójának megfelelőjét a tavdaiban önállóan nem hallottam; ellenben meg van igei képzéssel: (khap) il-khgmutlem a ladikot fölborítom, öblével lefelé (jio,n,Ky HasajiK)), puru-khamutlem visszaborítom (OTBaJlK)). üy, uki «egy» : ukin «együvé» és «együtt», pl. tult ukin jaltlet a felhők egybegyűlnek (BT. Kyqy cxo^aTca) | ti kit kálu ám ukin punantlem ezt a két kötelet én egybefonom (BMÉCTÍJ CBHBaio) f solmé ukin ppwartlem az agyagot egy csomóba gyúrom (3aKaTaK> Bt. Kyqy) || ukin mindntet együtt mennek, ukin tuslejiu l vadászszuuk együtt (npoMbinuiaeMT. BMÍXTÍY) ! V. ö. üy-itél együtt; 1. alább lép igekötői alkalmazású határozó «befödés, beborítasz-féle értelmű igék kapcsolatában, pl. ustél lép pántilém az asztal betakarom (noKpoio) | tou isémteytél, ngli sémim lép-várántil ő szégyenkezik, orczáját befödi (3aKpbiBaeT"b) | ám somém lép-khqrtkhatus az. én szememet bevonta a hályog (ÖÍUIBMO HacTperajia rjia3a) | git uíne l'ép-khaéwlantus a mezőt elöntötte a víz (3aaHJica) j teu Ipsmél túrén lép-öntéu az ő-csontjával megülepedik torkod (megfulladsz rajta; KOCTAMH ea no^aBHmca) \ puckámi kusil lép-álilém a hordót leverem abroncscsal (HaŐBio oópyiaMH öo^ity). tq,réy külön, félre, el-, v. szétválasztva)) (kond. vog. tgryéy igekötői alkalmazásban, pl. sppem tqréy-ppnil az inget külön v. félretette (tőlük; pyőaxy nojioacim. npoT n> OTT. HXT.) | póni tqréy-sourus a fejét lecsapta (Hanpo*n> OTCÍJKT.) j jiwél táréy-nárutstil ámánmi fával félretolt engem (oTnexajiT. MeHO Ha CTopony őaTomKOMt) jjj tqréy-pis glqntet elválva v. külön élnek (OT^II.TBHO jKirayTi..).
