Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Munkácsi Bernát: A vogul nyelvjárások - VI. A tavdai nyelvjárás - 306

TAVDAI VOGUL NYELVJÁRÁS. 311 •ü-pajtés megszűnt sírni | ti es il-punsqs ez a dolog bevégződött (9T0 „HÍJIO KOH^HJIOCB) ; jqmp il-punsqs a hold fogytán van (KOiraiJiea) | vewi il-kkulas ereje elfogyott (v. ö. kond. vog. jql-khwali múlik, bevégződik) || khumii il-khqlqs férje meghalt (yMepB; v. ö. kond. vog. jql-khölés id.) | tárénén il-alus megölte (yÓBLiB) a medve (v. ö. kond. vog. jql-dlgy megölni) | il-ditus megmérgezték (HanoHJin <ero) | dmpne tauy-pgu il-positus az eb megfojtotta a csirkét (HbinjieHKa 3a,a;aBHJri>) | sárkésmi il-patitén vatélil a sast le akarja lőni (3acTpíi-JIHTB xo^eTt) | puyqn jél-putusém a bika ledöfött (3a6yjiB MeHfl) | il-pgrewu megfojt bennünket fogaival (3a,a;aBHTB Hact) || ampén il-purusém v. il-tqutlusem az eb engem megharapott (yKycHJia) | nqli-somém il-tépélmdtstil arczomaí megcsípte (mHimyjiB) | puji il-rqnkhgn kéráy farát el kell verni (BBiCTeraTL Ha^o ero) || il-jérant elátkoz (npoKJiii;HaeTT>) | il-pqlqs megfagyott, megmeredt (ÖKOJTBJIB ; v. ö. pel. vog. jel-pöl'és) ; il-pqüqytsém meghűltem (npocTy^ioca) || jil-vaüpmés elárvult (ocBipoTajiB) | il-jqrlgmés elszegényűlt (noÖB­^HEJIB ; v. ö. kond. vog .jqlé jörlitayw leszegényedni) | ü-qrtsém elfá­radtam (a npucTajnb; v. ö. kond vog. jqlé ortés elfáradt). Talán ide valók még a következő szólások is: il-pánlem lerészegedtem (nBaHHuü 6y,ii,y) | lailém ű-pisuls lábam megzsibbadt (Hóra OTepiuia) dm ti jqr til-loyslélium én e helyt csiklandós vagyok (Ha ÖTOMB MÍÍCTB jn,OKOTeTB Meaa) || japtém il-koréptilém késem kiélesítem (BOCTPBIMB .^tjiaio; v. ö. fönt japt il-mdnsés a kés megtompult). tail «le, alá» : (v. ö. éjsz. vog. talkwé, déli talkwé »ala­csony) : vqnkhq-khuln tail vailsém a gödőrbe leszállottam (cny­<CTiLiea BHH3B BB aMy) | faunéi alulról: ut' tailnél nun-létkdnt a víz alulról fölbugyog (cHH3y BBiőypBiBaeTB); tailnél, vqnghq-khulnél Mun-kals följött alulról, a gödörből (cHH3y, H3B aMbi BBiniejiB). pgj (pgjipal a folyónak a part felé eső része, ropiiaa CTO-pOHa; ellentétben ezzel: ndlmi-pdl a foyónak a víz közepe felé a partnak a folyó felé eső része, 3apBi maa CTopoHa) : pgjin a par­ton fönn, a hegyen, a folyó fölött eső erdőben, pl. am pgjin jine joytusém az éj az erdőben ért (MeHa Be^epB BB JiBcy XBaTMB) | pa föl a partra, a folyó fölötti erdőbe vagy hegyre, pl. pa, khqjasém kikötöttem a parthoz (a npncTajiB KB Őepery). A többi nyelvjárá­soktól eltérőleg e határozónak a tavdaiban nóvutós alakja is ól, pl. ay-pun kals kiment a part-hegyre (Ha óeperb BBimejiB;) | aynél v. dy-punnél uí-khuln vailés a hegyről, v. a hegyoldalról a vízbe szállott (CB ropbi BB B0,3,y ymejiB). Egyéb névutói kifejezés e szó-Tal: pgj-pal, pl. kwir pgj-pálén vontés a kemencze mögé ült. E példából egyszersmind látjuk, hogy mint egyéb nyelvjárásokban, úgy a tavdaiban is a pgj a «tűz» helyi viszonylásainak kifejezésére is alkalmazódik. khusg, khgsg «hosszú» (pl. khusg tan hosszú út): khgsgt anessze a távolban, pl. khulnél khgsgt ikém nem messze a háztól

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents