Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Hegedűs István: Az absolutus esetek. (Kísérlet az összehasonlító mondattan köréből) 296

AZ ABSOLUTUS ESETEK. 305 -ség előtérbe lépett, a latin pedig az abs. abl. hasznátalában teljes mértékben beolvasztá a két absolutus esetet. Mintegy megvilágításképen hozzátehetem, hogy ha a latin abl. •abs. és a görög abs. gen. közt párhuzamot vonunk, de ez már részletes egybeállítást igényelne, melyet később megkísértek adni, arra az észlelésre jutunk, hogy a személyes, az alanyi mozzanat, az időbeli egyidejűség és a nyomatékos használat tekintetében a görög •abs. gen. megfelel a szanszkrit Anadara viszonynak, míg a latin abl. abs. inkább az abs. locativus által kifejezett viszonyak egyenértéke, vagy más alakban kifejezve ugyané nyelvtani tüneményt: a mondattani hangsúly a latinban inkább a főmondatra esik, ha a mellékmondatban absolut szerkezet áll és a görögben inkább a mellékmondat abs. genitivusára. Van Saussure értékes dolgozatának még egy része, mely rendkívül éles megfigyelő tehetségről tanúskodik. Van egy észrevétele, melyet esetleg ki lehetne terjeszteni a görög nyelvre is. Ez észrevétel a következő: Összeállítá müvének második felében mindazokat az igéket, melyek a szanszkrit absolutus gen.-ben állítmányképen szerepelnek. Hs mit tapasztal ? Azt, hogy bizonyos megszokott körben mozognak ez állítmány ok. Gondolni, mondani, mesélni, beszélni, tartózkodni, élni, tenni, művelni, járni, megjelenni, menni, vezekleni, látni, szemlélni, hallani, és ezekkel rokon jelentésű szavakra szorítkozik a szanszkrit abs. gen. két főcsoportjában az állítmányok használata, i. i. mind az egyidejűség egyszerű, mind ugyanennek nyomatékkal: a különböző árnyalatú Anadara kifejezésére. Ez észrevétel, melyet gazdag példatárral világít meg, gondolatot kelthet a görög és latin nyelv búvárában: vajon nem lehetne-e rokon tüneményt fölfedezni ezekben is ? A fentebbi fejtegetésekből kitűnik, hogy a görögben aligha maradna meddő az ily kísérlet, a latinban pedig aligha vezetne valamelyes értékű eredményre. Ugyanis, a lélektani mozzanatok kifejezésére a verba sentiendi, dicendi, declarandi alkalmasok és ha ezeknek az acc. cum inf. szerkezet előidézésénél döntő szerepük volt, az abs. gen.-nál is szerepelhetnek. .Hogy pedig a lélektani mozzanat alaposabb vizsgálata az új grammatikai irány legegészségesebb és legtermékenyebb gondolata, az kétséget nem szenved. HEGEDŰS ISTVÁN. NYELVTTO. KÖZLEMÉNYEK. XXIV. 20