Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Hegedűs István: Az absolutus esetek. (Kísérlet az összehasonlító mondattan köréből) 296

30 4 HEGEDŰS ISTVÁN. fedezi a szanszkritot, mert az időhatározói jellem uralkodik e mondaton. A szanszkrit ép azért ritkán használja a feltételes szerkezetű mondatoknál az abs. gen.-t; de bizony a görögben sem sürü, holott a latinban nem ritka. Ugyanis a feltételes szerkezetnél a fő és mellékmondat közt mintegy egyenlőség van, megfelel a mennyiségtani egyenletek viszonyának. Tehát a mondattani nyomaték nem nehézkedik rá a mellékmondatra ós így az abs. gen. használata nem igen alkalmas e viszony kifejezésére. Lássunk egy ily mondatra is példát. MBH. VII. 6572. Katham niyacchamánasya Drönas y a P h a 1 g u n a (h) (se. Arjuna(h) pratijnáijá gata(h) hatva Saindhavam? «Hogyan törfcénthetett volna, ha Drőna erélyesen ellenállott volna, hogy Arjünah igéretét betöltse Saindhavam megölése által?» Itt a mellékmondat feltételt fejez ki, de a mennyire az ily szerkezetnél lehetséges: kiemelt feltételt, csodálkozást magában rejtő feltételt. A görög az ily szerkezethez a Kaírtep t teszi és így fordítaná : TZ&C, <$>á\*(Owa. xaÍTiep oyrspsc Őop.évou úpwvou s7tóiY]as av a ÓTCéaxeTQ xrsívas xóv SatvSáooav. A latinban a feltételes quum-moX volna helyesebben visszaadható az itt kifejezett árnyalat. Ha a szanszkrit magyarázó ily szerkezetet: muninam. pagyatam, így magyaráz : munisu pagyatsu, tehát az abs. gen.-t, abs. loc.-sal bizonyítja, hogy az átvitel, bogy az analóg képzés és használat, az átruházás, a finomabb árnyalatok kifejezése a későbbi nyelvben fordul elő, mi természetes is, és a közönségesebb az abs. loc. Mig ennek bizonyos bevégzett, határozott jelleme van, addig az abs. gen. a folytonosan tartó alanyi mozzanatot emeli ki. Például E. Ad. VIII. 10: taporatasya tasya kala(h) samabhivartsyati agnim gugrusamanasya pitaram. Gorresio fordítása az időtartamot a gerundiummal fejezi ki: stando egli cosi tutto inteso alV austeritá, ad alimentare il sacro fuoco, ad obbedire al patre, andrá viavia trascor rendo il tempó. Ha a latin e tartós cselekményt ki akarná fejezni, kénytelen volna így fordítani: dum ille se consecraret austeritati poenitentiae et fövendő igni obediret patritempus transcurret. Tehát a latin helyesebben adja vissza kötőszóval ós conjunctivus modussal. A görög azonban az absolutus gen.-t megőrzi: oTtoodá&jToq, őé auToí jrspi paaavi3[A0ö xai awCovro;; tö rcöp Trs'.&ofJiévot) xi$ Tcatpi, ypó-VOS O. ^£?>EU(T£Tai. Szaporíthatnám a példákat, de ugyanarra az eredményre vezetnének, melyet a következő elvben foglalhatok össze: Az absol. genitivus a főcselekvényt egyidejűleg kisérő fontos és nyomatékkal kiemelt mozzanatot és pedig többnyire alanyi mozzanatot fejezi ki; az abs. gen. e jellemét a szanszkrit nyelv búvárai szabályszerűnek tüntetik föl. Az esetek synkretizmusa folytán az abs. gen.-ra, átháramlott az abs. loc. által kifejezett valódi idő- ok- állapothatározónak kifejezése, de a görög nyelvtudatból nem veszett ki az abs. gen. eredeti jellege, ezért cserélte föl más szerkezettel, ahol a bevégzett-