Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Hegedűs István: Az absolutus esetek. (Kísérlet az összehasonlító mondattan köréből) 296

302 HEGEDŰS ISTVÁN. dásnak lehet tulajdonítani, hogy az abs. gen. sűrűbb használata már a bölcsészeti írók hatása alatt keletkezett és így a latinnal viszonyítva ritkább a görög abs. gen., mint a latinban az abl. abs. Igaz, hogy az igeidőkben való gazdagság tekintetében utolérhetetlen nyelv, mi képessé teszi, hogy a participiális constructiokat teljes mértékben kizsákmányolja a legfinomabb árnyalatok kifejezésére. Mert ha e mondatot: %bpo<; auXXé^aq arpátsofia sjroXtópxsi MtXrjtov, a latin kénytelen: collecto exercitu obsidebat Miletum-mal fordítani, mégis elvész valami a cselekvés mozzanatából. Itt a partié, coniunctumot használja a görög és a következő mondatban záur £Í7ró\>zoG auroo s§o£e TI Xéfsiv T<J) 'AoTüáfsi, abs.gen.-i használ, holott mondhatná: raör ÍCTTOJU %TX. Kühner így magyarázza : «Az író az ily mondattagot nagyobb nyomatékkal igyekezett kiemelni és a mondat többi tagjaival szembeállítani, sokszor pedig azért használja ezt a szerkezetet, mert a mondat állítmányára vonatkozó határozói viszonyt világosabban föltünteti, mint a part. coniunctum.* Kühner e magyarázatát a kellő világításba helyezi a szanszkrit gen. abs. Mert az okot megtaláljuk, ha a szanszkrit abs. gen. alanyának személyes jellemét megjegyezzük magunknak. Ugyanis, az első mondatban a tábor gyűjtés megelőzte az ostromot, itt a gyermek Kyros nyilatkozatával mondhatni egy időben támadt Astyagesben a vélemény, hogy mond valamit. íme az abs. gen.-t használja, habár használhatna partic. coniunctum-ot, mert kiemeli a mellékmondat fontos befolyását a föcselekményre, holott az első mondatban a mondattani nyomaték a főmondatra esik. Ezért használ a görög ily abs. gen.-t is: ourojg iyóvrmv, mert az egyidejűség kifejezésére az abs. gen. kínálkozott: a szanszkritban is ez van. Mert nem lép-e előtérbe az egyidejűség mozzanata a következő abs. gen.-ban: kir\v aoi, őzsp vöv áxoúayg ríj? TÍÓ'KBIOQ sKiyelpsic, TÓTS ixoóarjq Troirjoat? Ez egyidejűség érthető ellenséges, érthető a számbanemvevés viszonyában és fordítható : habár, ámbár, mindamellett, hogy, sőt akkor is midőn. A szanszkrit grammatikus Panini egy közös fogalom alá foglalja az abs. gen. által kifejezett különböző viszonyokat, melyekben az abs. gen. állítmánya a főmondatéval áll szemben. E közös fogalom neve anádara. Mit tesz e kifejezés? Számba nem Tevés, kicsinylés. Tehát locativusba helyezve, anádare = nem véve számba, daczára annak, holott jelentésben fordul elő. Az abs. gen. e jellemvonását részletesen tárgyalja Saussure és példákkal világítja meg. Hoz fel példát az Anádara prononcé: a kifejezett ellenzés mellett, az Anádara mitigé: az enyhített ellenszegülés mellett, mely mintegy csak az egyidejű cselekmény mellett is létre jövő főcselekmény kiemelésére szolgál és a legszélsőbb foka mellett az And-