Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Hegedűs István: Az absolutus esetek. (Kísérlet az összehasonlító mondattan köréből) 296

AZ ABSOLUTUS ESETEK. 301 is kiszorithatá az abs. loc.-t, annak is megkísértem hozzávetőleges magyarázatát adni. De lássuk előbb az abs. gen. példáit a szanszkritban: Panc. 154: evam cintayato mahákastena sa divaso vyatikranta — he sinking so the day passed slowly. E mondat kitűnő példa a Speijer által semi-absolut-nak nevezett constructióra, de egyszersmind mintegy rámutat az absolutba való átmenetre vagy megfordítva abból való kibontakozásra. B téren a görög, latin és szanszkrit nyelvekben nagy szabadság uralkodik. Lássuk a fenti mondatot görögül ós latinul toöro SiavoTj&ivtos aótoö JJLÓXI? áTcéX#tta 7] r\\Lépa, de lehet partic. coniunctummal forditani: roövo őiavorfóévTt xXL, latinul: dum haec meditaretur lente abiit dies sa haec meditanti. Ha e két fordítást összevetjük, megállapíthatjuk, hogy a görögben az abs. const. megmaradhat, a latinban nem. Miért? Mert a tőmondatban is mint távolabbi alany lappang a mellékmondat alanya. Itt szerepel a psychologicum momentum; mert nem a «nap eltelése» a fő, hanem az, hogy neki lassan telt el a nap. Egészen új világot vet a Speijer által semi-absolut-nak jelzett constructio a görög abs. gen. ama sajátos vonására, hogy nem feltétlenül szükséges, hogy az absolut constructio alanya más alany legyen a főmondatétúl, vagy midőn part. conj.-ot várnánk. Ez utóbbira példa: Xenoph. Cyr. I, 4, 2: aGftevqoavToo, auvou, obdéizove a7uéXi7rs xöv rcáTTTrov. Hogy értsük az ily szerkezetet, melyet a latin vagy kötőszóval bont fel vagy part. coniunctummal fordít: avumque numquam reliquit voletudine affectum ? A görög absolutus gen. használatánál nagyon kiemeli a mellékmondat fontos, jelentős befolyását a főmondatra. Például e szanszkrit abs. gen.-t: tasya cintayato buddhir utpanneyam (-utpanna iyam) mahipate(h) a görögben megőrzi absolut szerkezetét: raűva otavorjd-évToq xou xotpávoo, s§o£s auup, míg a latin: dum haec secum volvisset rex, haec cogitatio se obtulit ei. Mi az oka? Erre véleményünk szerint helyes feleletet találunk, ha szanszkrit abs. gen. tantótelót a Saussure kitűnő értekezése alapján helyes világításba helyezzük. A szanszkrit abs. gen.-b&n az állítmánynak tartós, legtöbbnyire jelenidöi jelentése van és a főcselekménynyel egy idejű mozzanatot emel ki, de kiemel; még ha a múlt idejű part. is használtatik mint fleteszem gata (gegangen), akkor is az összefüggés a jelenre való kihatásra mutat. A másik még fontosabb mozzanat, hogy míg abs. locativus abstract és élettelen alanyt is tartalmazhat az abs. gen. alanya mindig személy. E szabályból mi messzebb menő következtetésekre jutunk. A személyes szerkezethez való ragaszko-