Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Hegedűs István: Az absolutus esetek. (Kísérlet az összehasonlító mondattan köréből) 296

Az absolutus esetek. (Kísérlet az összehasonlító mondattan köréből.) Praecedant exempla, sequantur praecepta. Comenius Amos. Az összehasonlító mondattani tanulmányok azoknak adnak igazat, kik a mondattant a mondat alkatelemei és nem a beszédrészek alapján tárgyalják. Ugyanis az egyes nyelvekben a nyelvegység korából öröklött anyag rendezésében, a sajátos vonások kifejlődésének korában is megmaradt elemek visszamutatnak egyegy teljesebb, de már letűnt alakra. Az indogermán nyelvészet körében lehet ezt praegnans módon észlelni. Ugyanis az esetek synkretizmusa következtében a kihalt esetek maradványai kimutathatók az adverbiumokban és a ragozhatatlan beszédrészekben. Pl. a görögben a locativus és ahlativus, a latinban a locativus é& instrumentális. AB összehasonlító mondattan legérdekesebb fejezete a synkretizmus; mert ebben az eddigi kutatások által még föl nem derített terület is megvilágítást nyer. Értem azt a viszonyt, mely van az alaktan és mondattan közt; mert nem azért vesztek ki az egyes esetek, mert a beszédbeli kényelem apasztá a formális elemeket, hanem azért, mert az analóg használat uralkodó, túlnyomó fölénye kiszorítá az egyes alakokat. Mert minek pl. instrumentális formát megkülömböztetni, ha a dativus (a görögben), az ahlativus (a latinban), ugyanazt kifejezi? Es az a véletlenség, hogy némely esetek ragjai összeestek, az egyesben a genitivus és ablativus esetei (a szanszkritben), a dat. és abl. a többesben (uo.), a semleges acc. és nom. széltiben az indogermán nyelvekben: ellenállhatatlanul vezetett arra, hogy az analógia az egyes esetek functióit is átruházza, felhalmozza. Az abl., mely a. separatiót, az eltávolítíst fejezi ki (a Pánini-íele meghatározások szerint, melyek a logikai felosztás alapján állanak), a görögben az alaki összeolvadás folytán, mely a gen. és abl. formáit egyesi té,. áthárítá e functiót a gen.-m, holott ennek voltaképi logikai jelentősége merőben más. Lesz alkalmam kimutatni, hogy a szanszkrit gen. abs. minő sajátos eszmekörben mozog és mondattani értéke? mégis össze-összeesik az abs. loc.-éval, holott ez a voltaképi ős-