Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Szilasi Móricz: Kombinált műveltető és mozzanatos igeképzés - II. Kombinált -gat képző 287

KOMBINÁLT TffŰVELTBTŐ ÉS MOZZANATOS IGEKÉPZŐK. 295 •siknak is a képzetét. $ ezt nemcsak azért, mert együvé tartoznak, Ihanem szintúgy a bennük nyilvánuló kontraszt miatt is. Hasonlóságuk (ül. hasonló jelentésük) miatt pedig összefüggnek egyfelől mint átnemhatók: zörg: zörren: zordul, s másfelől mint áthatok: zörget: zörrent: zördít. Most végre működésbe lép egy harmadik lelki törvény, t. i. az elvonás (absztrakczió) törvénye.. Vagyis, ha ax, bx, ex összekerülnek, akkor mint közös rész kiem°lkedik az x (vö. Höfding : Psychologie 209. 1.). Ez itt egyrészt a tőszó *zör-, mely nem lesz íugyan különállóvá, hanem az egész sorozatnak központjává. «x wird einen festen und hellén Kern bilden, um welchen a, b und •c sich als dunklere und losere Elemente bewegen werdeno, mondja Höffding i. h. Ezek a lazább részek, melyek mint önállók különválnak, tehát egyfelől az átnemható g, n, dül s vele szemben az átható get, nt, dü képzők, a melyeknek, mint látjuk, szintén van az ellentétben egy közös x jegyük. Fölösleges emliteni, hogy ez a proczesszus igen számos példán ismétlődik. Továbbá ne felejtésük, hogy ezen képzők mindegyikének még a kontraszton kívül is van az önállóságra támasztékjük. Még pedig: a) Mindegyiknek a maga egész sorozata, mint: ing, zörög > ingat, zörget; indul, zördül > indít, zördít; pattan, zörren > pattant, zörrent, mely sorokban a képzők alkotják a közös x elemet. b) A hasonló jelentésű s alakú, különösen átható képzők analógiája,mint (dul), dít: (ul), ít; gat: at; nt: t. Ez az analógia egyrészt igaz, hogy megszorítja alakilag külön lételüket annyira, hogy nem volna csuda, ha mindnyájan egybeolvadnának, vagy legalább egyik-másik közülök megszűnnék. De ha nem elég erős elnyomatásukra, akkor ezen analógia mindenesetre megerősíti őket jelentéstanilag. 8. Világosiin szemlélhetjük tehát a kombioált -gat gyakorító átható képzőnek alaki s jelentéstani fejlődését. Ezzel egyúttal •kénytelenek vagyunk elvetni Budenz s Simonyi véleményét, a kik a 2. s különösen a 6. pontbeli igék -gat képzőjében gyakorító s momentán, ilL intensiv képzőt látnak. Budenz ezen magyarázatát -azzal okolja meg, hogy az -aí-ban, miután «eleinte intensiv (nyomatékosító) értéke lassanként elhomályosult, már semmi értékkülönbség nem érezhető» s hozzáveszi hasonló okokból a causativ -í-ből vált -tat képzőt is (UgAl. NyK. XVIII. 204.). Viszont mi ép •ezen -aí-nak műveltető jelentésót iparkodtunk megállapítani. SZILASI MÓRICZ.