Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Balassa József: A magyar magánhangzók története - I. Hosszú magánhangzók 257

278 BALASSA JÓZSEF. ily kettős fejlődése ugyanegy szóban; másrészt meg az eidiphthongusból, mint fentebb láttuk, a tőszótagban mindig az í-yel váltakozó zártabb é lett; ellenben e szavak é-je sohasem váltakozik í-vel, s a Bécsi és Müncheni codex is a nyiltabb hanggal jelöli (fémet, fétec). Valószínűbb a fejlődésnek az a menete, hogy a két magánhangzó közötti </-ből v lett s az így keletkezett *féve, *néce, *véve alakokból a magyarság egy részében fé, né, ve, majd — a többi é hang is zártabbá válván —fé, né, vé lett. A nyelvemlékek korában így is ragozták e szavakat: fém, fed, feje, fénk,fétek,féjök (v. ö. fémet, fétec M. c, femet Döbr.- G., fenkynth Komj., f etek, fedet Sylv., feemKejd.); s a fej szónak mai j-s alakja csak a leggyakrabban használt 3. személy analógiájára terjedt el. Tehát e szavak ép úgyragoztattak, mintáéi?: neve ; t. i. fé: feje ; né: neje. Ugyanazon *féve, *néve, *véve alakból a v labializáló hatása alatt fő, nő, vó'lett, s a mai nyelvszokás inkább ezt az alakot kedveli a ragtalan szóban. Ugyanígy fejlődött az ő ezekben a szavakban is : bú és hév; a bó'v s a diai. büven alakok újabban keletkeztek | hő és hév (v. ö. heves, hevül, hevít) \ nő- (v. ö. nevel). A szó belsejében nem követhetjük ily világosan az ö fejlődését, de valószínű, hogy ott is épúgy fejlődött ez az ő, mely szintén váltakozik g-vel: föl, főz, v. ö.fez Jord. Erdy-c. | nőstény, nőszni, a nő szóhoz tartoznak; v. ö. nesteen Erdy-c. | őrül és őröl \ őriz, v. ö. heeryzny Wink.-c, eryzni Weszpr.-c, érozo Helt. | ős, v. ö. isemucut HB., az 6 esei Helt. | ősz (grau), v. ö. ész Helt. | szőr, v. ö. szer Helt. !| győz Budenz szerint mélyhangú gyojz-ból származik; v. ö. gyez Ehr. Jord.-c. Hasonló eredetű lehet a következő szavak ó'-je is, melyeknek eredete még nincs kimutatva: gőg és gége ; hős, v. ö. hess Helt., de : hűs Pós.; rőt, v. ö. rét BMNy.; szőke, v. ö. széke BMNy.; bojt, v. ö. beyt Jord. Érd.-c, de: bivyt Virg.-c. B. Az ovo, övö szótagból lett ó, ő váltakozik ú, w-vel az egyes nyelvjárásokban: ló, lú Debr., v. ö. lovam, lovas \\jő, v. ö. jövök, gyün | ko, kii, v. ö. kövek \ lőni, lüni, v. ö. lövök \ nyőni és nyűni, v. ö. niovik Weszpr. c, nyövöd Kisv. | ő és ű, v. ö. övé | öv, tulajdonkép ő és ü a régi nyelvben, tehát ő: övet épúgy mint kő: követ, s a v-s alak a nominativusban ép oly analógiás fejlődés, mint aj ebben fej | szőni és szüni, v. ö. szövés | tő, tőke és tü, tűké, v. ö.