Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Balassa József: A magyar magánhangzók története - I. Hosszú magánhangzók 257

A MAGYAR MAGÁNHANGZÓK TÖRTÉNETE. 277 hosszú magánhangzó ó, ő; ellenben az ou, öü diphthongusból °ú, öü

s azután ú, ü lett. (V. ö. Ny. Közi. XIX: 139.) így tehát az eredeti nyiltabb szótagból nyiltabb magánhangzó, a zártabb szótagból pedig zártabb magánhangzó lett. Ugyanígy történt a szó belsejében álló ó, ö fejlődése is, csakhogy ezeknél nem maradt meg az eredeti v-s alak, s így nem is láthatjuk, vájjon nyiltabb vagy zártabb volt-e a v előtti magánhangzó. Azon körülményből azonban, hogy ez az ó, Ő váltakozik-e egyes nyelvjárásokban ú, w-vel vagy nem, következtethetünk eredetibb alakjára. a) A tő első tagjában. A. Eredeti ava szótagból lett az ó a következő egytagú szavak végén: hó, v. ö. havas | hó (hónap), v. ö. egy hava, havonként | jó, jós, v. ö. javul, javam \ jó (a. m. folyó) | ó, ócska, v. ö. avul, avas j ró ige ó-ja nem váltakozik w-val, bár ma így mondjuk rovok, rovás, de Molnár Albertnél így van: ravom, ravás, ravó \ só, v. ö. savak, sava | szó, v. ö. szavaz, szavam \ tó, tólcsa, tócsa, v.'fi. tavak. A régi nyelvben néha o van a v előtt e szavakban is: houos, houas Anon., szovára Debr. c.; ez azonban már nyelvjárási sajátság s mint ilyen később fejlődött a v hatása alatt; így ejtik e szavakat ma a Göcsejben s a Székelységben. A HB. iovben szavát diphthongussal kell olvasnunk: jóu

ben. Ugyanez az ó hang van még a következő szavak első tagjában: bólog, bólint, ug. mg

v

e

l-1 gyógyul, alapszava jó | hólyag, ebből *hovolyag \ lóg, ebből *lovog \ lót, töve szintén *lovo- \ róka, töve ugyanaz mint a ravasz szóé, mely a régi nyelvben gyakran fordul elő róka jelentéssel; tehát e helyett áll *ravka. — A szó elején álló v hatott a hosszú ó fejlődésére az ólom szóban, melynek ugor alakja vB

lm; az ól, ólálkodik szók elején Budenz szerint szintén v volt. Az eve szótagból lett ő története némileg különbözik az ó-étól, a mennyiben a régiségben, sőt néha a mai nyelvben is é (e)-vel váltakozik; pl. fölfeje; nő, né: neje; vő: veje. E most emiitett három szó ugor alakjául Budenz p^ngs, n^ngs, v^ngi-t fejtett ki, «melyből csakhamar a nasalistalan p^g^, ns

gi, v

s

gs

fejlődött s ebből vált aztán egyrészt neve- (nev=msigy. nő, vog. neu), másrészt neje (nej = magy. né, vog. oszt. né, ni)».(\. MUgSz. 402. 1.) A fejlődésnek ilyen menete annyiban okoz nehézséget, hogy nem valószínű a g-nek