Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Balassa József: A magyar magánhangzók története - I. Hosszú magánhangzók 257

A MAGYAR MAGÁNHANGZÓK TÖRTÉNETE. 275 sip,•zürj.sili | hív (hü), mord. kéme? | kísér (késér), kísért,f.kitke, mord. kiskera \ nyír-ja, nyíres, vog. nir, votj. ner \ tíz, ug. de

s- | víz, ug. vs

d

s

,

í. vete, vog. t?ti A szótagzáró / kiesése segíthette elő a hosszú hangzó fejlődését e két szóban: mív, mivel, ered. *milve, és szív, ered. *szilve. Ugyanilyen eredetüeknek tarthatjuk az olyan szavak £-jét is, melyeknek eredetét eddig még nem lehetett megállapítani: gím (és gém); hím, hímes, hímez (hémes); hízeleg ; kímél (kéméi); ígér; irigy \\ gyík (gyek); híg; hínár; kínál (kénál); ríni, rívás (rév, reenak Jord.-c); sívás, sív (sév) ; sír-ni. — A míg szóban két szótag összevonása hozta létre a hosszú z-t, ebből mi-ig. Egy-két mélyhangú szóban az í a rokon.nyelvek o, uo hangjával áll szemben; ezekben kivételes hangváltozás hozhatta létre a rövid i-t, mely azután a hangsúly hatása alatt hosszúvá lett: szív, szít, a szippant és szop igékhez tartoznak, ug. sB

b~

alapigéből j'v. ö. Nyőr VII: 2) | nyíl, vog. údl, oszt. nol \ ín (nervus), f. suone, vog. tan. b) A többi szótagban. A tőszótagon túl az í csakis ragban vagy képzőben fordul elő. A szelíd és irigy (írégy) szók második tagjában diminutiv képzést kell keresnünk és pedig az ug. -j (g) és -nd kapcsolatát. A mezítelen szóban is diphthongusból lett az í; v. ö. mezeytelen Ehr.-c. Sim.-c. Ezeken kívül csak az -ít igeképzőben (állít, tanít, épít stb.) van még hosszú í; ragokban egyáltalán nem fordul elő. Ez a képző a frequentativ ug. -j és a causativ -t kapcsolata, mely előbb j-s diphthongust alkotott az ige végső magánhangzójával (< ojt, < éjt); a codexek nyelve igen sok esetben meg is őrizte ezt a diph -thongust: eresseyt, megtelyeseyte, eppeytes, ayoytatos Ehr. c; taneytad, ivyoytod (újít), Wink.-c.,; ordeit, melegeit, vilagosoit Nád.-c. Ebből az oj, éj diphthongusból lett előbb éj; így irja ezt a képzőt Szenczi Molnár Albert az ő nyelvtanában: pusztéyt, ékeséyt, az éj, él

diphthongusból azután legtöbb helyt í, némely nyelvjárásban é lett: borét, tanét, üdvözét. 18*