Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Ismertetések - Balassa József: Indogermán mondattan (Delbrück: Vergleichende Syntax) 229

232 BALASSA J. INDG. MONDATTAN. oly kijelentés, melyet a beszélő és a hallgató összefüggő és befejezett egésznek érez. A legtöbb mondat több részből áll; így tehát a másik fontos kérdés a beszédrészek megkülönböztetése. A beszédrészeket több szempontból próbálták osztályozni; Bopp eredetük szerint, mások a szavak jelentése szerint kisérlették meg az osztályozást, azonban egyik mód sem juttatott kielégítő eredményre. Schleicher a beszédrészeknek alakját vette tekintetbe; ebből a szempontból is csak tökéletlen osztályozáshoz juthatunk, a mennyiben csak ragozható szókat és nem ragozható szókat különböztethetünk meg. Delbrück a szavaknak mondatbeli szereidét veszi, az osztályozás alapjául s a következő osztályozást állítja fel:J

) aJFó'nevek (Wörter, welche das Substrat der Aussage bilden); természetes, hogy főnévül használtathatnak melléknevek, névmások és számnevek is. b) Mondatszók (Aussage-Wörter); ezek első sorban az igék,, de néha a névszók is használtatnak mondatszókul. c) Jelző szók (Attributive Wörter). A tulaj donképeni jelző szóa főnév mellett a melléknév; de néha a főnév is lehet jelző szó. Az ige mellett jelző szó lehet az előljáró és a határozó szó. d) Kapcsoló szók (Verbindende Wörter); ide tartoznak akötőszók, az elöljárók, a mennyiben összekötik az igét az esettel, s néhány parti cula. ^Kiemelő szók (Hervorhebende Wörter); ide tartozik a legtöbb particula. Delbrück számot ad végül arról, hogy mi a mondattan feladata f hogyan fogja Ő az összehasonlító mondattant tárgyalni. A mondattan a mondatról s a mondat részeiről szóló ismereteinket foglalja magában. Tehát kiindulhatna a mondatból, s a mondatrészeket a szerint tárgyalhatná, a mint alkalom adtán előfordulnak. Delbrück nem ezt az utat választja, hanem a tárgyalást az egyes mondatrészekkel, ill. beszédrészekkel kezdi. Az első beszódrész, melyet tárgyal, a névszó, melyet két csoportra oszt: főnévre és melléknévre; a főnévről szólva tárgyalja a főnevek nemét, számát2

) és eseteit. A névszó után következnek a névmások, *) V. ö. ezzel azokat a mondattani definitiokat, melyeket én kisértettem meg a beszédrészekre nézve Kis m. nyelvtanomban. S. Zs. 2) Nem hallgathatom el azt a kifogásomat, hogy ezek nagyrészt nem mondattani tárgyak. A nemek és számok csakis ott vágnak a mondattanba, a hol a szóegyeztetésről van szó. De mi köze pl. a mondattanhoz annak, hogy a fores szóban az ajtó kétrészű tárgynak van képzelve, a janua-ban pedig egységesnek? vagy hogy a német dpfel-t eszik, tehát az almát egyed-