Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Ismertetések - Balassa József: Indogermán mondattan (Delbrück: Vergleichende Syntax) 229

230 BALASSA JÓZSEF. nak. A görögöket általában a nyelv használata vezette arra, hogy saját nyelvükről gondolkozzanak; a nyelvhelyesség kérdései vetik meg mindenütt a nyelvtudomány alapját, azonban csak hosszú ideig tartó foglalkozás és elmélkedés után juthat a tudomány valamely nyelv szerkezetének igazi megismeréséhez. A görök nyelvészek nem tudták helyesen megoldani ezt a feladatot, mert teljesen szakítottak a philosophiával, s még azokat a tanításait is mellőzték, a melyek nagy segítségükre lettek volna, így első sorban az alany és állítmány megkülönböztetését. A következő korszak — mely a scholasticusok működésével kezdődik s a XVIII. század végéig tart — ép ellenkezőleg a philosophia hatása alatt áll. Most már teljesen egynek vették a nyelvtant és a logikát, s így alkalmazták arra a néhány nyelvre, a melylyel tudományosan foglalkoztak. Vizsgálódásuk tárgya kezdetben kizárólag a latin nyelv volt; később a göröggel s kis mértékben a héber nyelvvel is foglalkoztak ; az egyes élő nyelvek, ha néha-néha törődtek is egy kissé velük, nem hatottak a nyelvtani elméletek fejlődésére. A nyelvészek fó'figyelme a syntaxis felé fordult s az ítélettel foglalkoztak, melyet egy értelműnek vettek a mondattal; később a copula is (mely szó először Abailardnál fordul elő) mind nagyobb szerepet játszik a nyelvtani fejtegetésekben. E kor nyelvészei e mellett az általános nyelvtan gondolatával is foglalkoztak. A múlt század yégével jelentékeny változáson mentek át a nyelvtudományt illető nézetek; nagy befolyással voltak e változásra egyrészt Kant, Fichte, Schelling és Hegel philosophiai elvei; közülök Schelling s vele együtt a romantikus iskola irói a történeti német nyelvtan megalapítóivá lettek; a nyelv történeti fejlődésének felismerését még világosabbá tette Hegel. A másik fontos hatás, mely a nyelvtudomány fejlődését elősegítette, a szanszkrit nyelv megismerése volt, a mi alapját vetette az összehasonlító nyelvtudománynak. Azonban az összehasonlító nyelvészet elterelte a kutatók figyelmét a mondattani kérdések vizsgálatától s majdnem teljesen a hangtan és az alaktan számára foglalta le, úgy hogy alig történt jelentékenyebb haladás a mondattan terén; az összehasonlító mondattan rendszeres tárgyalása pedig teljesen elmaradt. A nyelvtudományi nézetek fejlődésére e korszak első felében legnagyobb hatással voltak Humbolt Vilmos, Bopp Ferencz és Grimm Jakab, kiknek nézeteit Delbrück részletesen ismei-teti. Bopp volt az összehasonlító, Grimm a történeti nyelvtudomány megalapítója, s így szilárd alapot vetettek a nyelvtudomány további haladása számára. A korszak második fele Steinthal működésével kezdődik, a ki a logikát kiűzte a nyelvtanból s a psychologiát segítette helyébe. Az egyes mondattani kérdések megvilágítására nagy befolyással voltak még Schleicher, Miklosich, a ki megírta a szláv nyelvek összehasonlító mondattanát,