Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Kisebb közlések - Simonyi Zsigmond: Panyóka - 210

210 MUNKÁCSI BERNÁT. napnak megszemélyesített alakja, hanem egyszerűen Numi-Tárém haj nal r a v áltozás ának a megtestesítője*), a másik alak pedig «a nap-vagy a holdvilág fény éből tündöklő ég megtestesítője.)) Ezek oly aprólékos mythologiai megkülömböztetések,. minőkbe az ugor népek vallástudományának mai állása mellett nem bocsátkozhatunk. En részemről beérem annak fölismerésével, hogy az említett mythologiai személyek «solaris», vagy mondjuk még általánosabban «égi tüneményeket jelző alakok». Bírálóm ellentétet fedez fel a Kaltés-alokvól szóló két merőben különnemű nézetnyilvánításom közt, melyek közül az egyik (NyK. XXL, 227.) arról szól, hogy vog. Kaltés hang- és jelentésértéke szerint = votj. Kildis (ebben: Kildis-in «teremtő ég»), a másik pedig hogy a vog. Kaltés-ről szóló regék őt különösen a «hajnal» (tehát bírálóm ellentéte szerint: nem «ég») szemólyesítőjének tüntetik. Hiszen ez a két tény egymást fölvilágosítja: a votják «teremtőég» kifejezésnek előrészéből értjük meg, miért szerepel Kaltés mint ákw «anyó» mint naj-anküw, sáríüw «anyánk», miért ő az élet adója, a szülő nők védő istennője, miért nevezik az élet határát «Kaltés rendelte élő idő»-nek (Kaltés lawém álné pos); viszont az «ég» utórészből megértjük, hogy miért «hajnal» a Kaltés s hogy miként válhatott a jelenté^fejlódés egy későbbi fokán az Inmar «Eg» társává az imádságok megszólításaiban. Tévedett Hunfalvy s vele együtt bírálóm, midőn Keguly átér tarom «szép idő» kifejezésében a ohell, rein» szavakkal fordított jelzőt az átér «úr, fejedelem" szóval azonosította; vog. gtér, kondai ötér = éjsz. osztj. ürt, ür «herr, edelmann» = magy. úr = zend ahura, óperzsa aura (pl. ez istennevekben is: Ahura-mazddo, Ahura-mainyu) «herr, herrscher,» szkr. asura; — vog. átér, lozvai átér «derű!t, tiszta (levegő, ég)» pedig = éjsz. osztj. éder «schönes wetter.» Lehetne még sok megjegyzésem; de azt hiszem a szóban forgó «bírálatok» megítélésére ennyi is elegendő. MUNKÁCSI BERNÁT. Panyóka. Panyókára v. panyókdsan venni föl a mentét a. m. vállra venni, a nélkül hogy fölöltené az ember. Ez a kifejezés eddig nincs megmagyarázva. Nyomra vezet a köv. mondat, melyet N. Ajtay Sámuel 1814-ben megjelent könyvében találunk («A világ történetei. .»): «Sardanapálus mindent az udvari tisztjeire hagyott, a midőn őt egy vezére az asszonyok társaságában vígadva, felpiperézve, festett arczával gyapjút fonva találta, feltámadt a panóka király ellen ...» Panóka tehát (asszonyos', talán a Panna névből, mint katuska ember v. katicza stbeff. De lehet, hogy a panóka lompost vagy más effélét is jelentett. SIMONYI ZSIGMOND.