Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Munkácsi Bernát: A lapu és nap szók magyarázatához 203

A «LAPLT» ÉS «NAP» SZÓK MAGYAKÁZATAHOZ. 209 Avagy más itt a na/j-éani mint a nap? Állítólag rosszul fordítottam volna a Kul'-qtér himnusz következő mondatát: xolü yátél, arsin yqtél naj-anküw jaya-kivol patitán lapné qrémté ily módon:« holnapi napon, midőn a tüzes nap a mi fejedelmi aszszony anyánk az ő atyja (Numi-Tqrém, az ég) házának végébe (tetejébe, csúcsába) emelkedik» ; mert a naj-dnküw nem a yqtél «náp» szó értelmezője, hanem valamely külön mythikus személy: a minden élők anyja, Kaltés. Ez vogul bibliai kritika: nekem nem így tradálták s Kegulynak sem, kinek kéziratában az aréin-yqtél fölött ott van e jegyzet: «krasni solniskon (tűztől piros, izzó nap) a a naj-dnküw (naj-anghu) fölött külön még: »sonne». Különben a napnak női személyként való felfogásáról tanúskodik a «föld keletkezésének szent regéje» is, hol «Napasszony»-ról (yqtél-ékwd) van szó e mellett: «Holdöreg» (férfi; jqnyép-ájká). V. ö. die sonne, der mond. Bírálóm figyelmeztet az éjsz. vog. naj «ttiz» szóra; ismerem e szót, igen közönséges gyűjtéseimben ; de nem «fényes» az alapértelme, hanem mint a «nap» jelentésű naj szintén = naj «asz«zony», értsd: «istenasszony)). Az igazi vogul nevezet a «tűz»-re: középloz. toqt, alsólozvai tat, kondai taut, tavdai taut (= magy. tűz stb.), melylyel szemben a vallásos tiszteletben rejlő okoknál fogva a pelimi nyelvjárás idegen szót alkalmaz (oqrés «tűz» = éjsz. vog. 'őréé «a tűzhely egy zuga, melybe a hasábfát állítják)) — osszét arth tbrennendes feuer, flamme», más közlő szerint «eigentlich der «cheiterhaufen, dann die feuerstelle im zimmer» = zend dtare «feuer»; Hübschmann.) s az éjszaki vogul közbeszéd a homályos eredetű uld szót. Csak a költői nyelvben használatos «tűz» értelemben a naj, a midőn teljes jelzős kifejezése: sat nelmép terén naj «a hót-nyelvű-vész-asszony» (értsd: «ezer lángú»; 1. pl. Vog. Népk. III., 518.), mely megvan az osztják hősénekekben is még pedig az «asszony» értelem világos jelzésével: ár natmajm tárantut najanka «sok nyelvű vészes tűz fejedelmi asszony» (L. Patkanov : Tip ostjackavo bogatyrja. 9. 1.) Hogy Numi-Tqrém és hét fia közül a legifjabbik: qtér, más nevein: Sornijitér («Arany-fejedelem»), Mir-susné-yum (((Világnéző férfiú»), Ekwa-pV plrié («Asszony-fia fiúcska») egyrészről smásrészről Sorúi'&é és Kaltés bár regéik többször egymáséba szövődnek, mégis mindannyian külön személyei a vogul mythologiának: azonsa vogul vallásos költészet ismerője nem vitatkozhatik, hiszen az «Eg és föld elöntésének énekében» mind a négy alak egymás mellett szerepel. Nézetem szerint Kaltés «úgy látszik eredetileg a bíborban elömlö, a sötétségben ki nem bontakozott kelő napot, a hajnalt jelentette<> ; az «Arany fejedelem» pedig a magasban tündöklő, azaz «a sötétségből teljesen kibontakozott napot» (NyK. XXI., 444.): bírálóm szerint: «Kaltés épen nem a kelő NVEIiVIOT). KÖZLEMÉNYEK. XXW-. 14