Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Munkácsi Bernát: A lapu és nap szók magyarázatához 203

•208 MUNKÁCSI BEKNÁT. utórésze = zürj. votj. nil, finn neite, lp. neita) s nem valamely a vogul ??a;-nak megfelelő képzőtlen alak teszi előrészét a nap szónak is (v. ö. magy. nép és votj. nil-pi «gyermek, háznép», tdk. «leány-fiú» | magy. ép és vog. jelp: jelpt- «gyógyít, épségre hoz», jelt- ((fölépűb), jelpin «szent; erősw), mely különben a najp-íele hangzásból a j hatása alatt könnyen magashanguságba csapott volna át. Bírálóm kétségbe vonja a naj «nap» szónak eredetibb «aszszony» értelmét; pedig azt kétségtelenné teszik az állandó sanin «ányád» és naj-ankw "úri nő» féle appositiók V. ö. pl. a medveköltő énekben: Ujukwé, ujukivé kénsamlén ! Ujukivé, ujukwé varamlén ! Xoli-séri sa'ipa naj-s anin kars jiiv lapin ti pats, talkwéjiw talyén ti lapés. Uj kénsamlén, uj v^r amién ! Jani' tqrém tanya yqtdls, jani pupi' Xq,fí'/d Nan moléy, jani'' tqrém fynyá yqtláné-mos, kars jiw lapin s anin lapné-mos lunt nqpmin, vas nap min sdt sajimén titin sqjhn-titén, tal'yin sqjim tatyn pusén yoltilésdn: an q,$ qsin tárpd tdrin ülém yq>sd, vq,ü yujilén ! ? yoli-seri sa'ipd naj-sdnikén nqny kwalmd yumlé at va'ilén t i «Állatócska», «állatocska» ébredj föl! «Állatocska», «állatocska» serkenj föl! A reghajnal-sugaras fejedelmi aszszony (anap), a te anyád ime a magas fa ágernyó'jére jutott (magasan áll), ime az alacsony fa tetejéig emelkedett. (Vog. Népk. III, 188.) «Állat* ébredj föl, ((állat* serkenj föl! A nagy isten útja kivilágosodott (nappal lett), a nagy bálvány útja kivilágosodott. Te azeló'tt a nagy isten útjának kivilágosodtáig, anyádnak (a napnak) a magas fa ágernyó'jéig való fölemelkedéséig lúdbukdácsoló, réczebukdácsolo hét patakodat, torkolatos patakod torkolatát, forrásos patakod forrását mind bejártad: most pedig vastag gyökerű gyökeres álmot, rövid, vagy hosszú ideig fogsz-e még feküdni ? ! Eeghajnal-sugaras fejedelmiasszony anyácskádnak fölkeltét hogyan nem látod?! (U. o. 189.)