Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Munkácsi Bernát: A lapu és nap szók magyarázatához 203

A «LAPÚ» ÉS «NAP» SZÓK MAGYAEAZATÁHOZ. 207 csolatos Simonyi-féle magyarázatot— az ugor vondér*) szó mellett a megfelelő indg. alakokat átvételből magyarázhatjuk legalkalmasabbat Ma már világosan látjuk, hogy már a Kr. e. századokban, midőn még az ugor népek egységes területen laktak, benső kulturális érintkezés volt az ugorság és iránság közt; csak ebből magyarázhatók az efféle közugor iráni eredetű elemek, mint: hét, száz, név, ház, ár, üsző, stb. és rokonaik. Ezen érintkezésből föltehető némi nyelvi viszonhatás is s ilyenül tekintendő különösen az indo iráni udra «vidra», mely szó elvándorol egyik irányban a germánba, másik irányban a görögbe és latinba. A szláv vydra lehet az ugor vondér szabályos magy. vidra másának egyenes, vagy közvetett átvétele; de lehet ettől független megfelelője is a litván údra-nak, nem lévén tényleg — megengedve az ellenvetés helyességét — a szókezdet bangalkata elég erős bizonyiték a magyar-féle eredet kizárólagos lehetőségének fölvételére. A bika szó eredetének kérdésében teljesen tisztában áll az, hogy közvetetlentil a törökből s nem a szlávságból került szó. Ez utóbbi nyelvterület alakjai (byk'b, bik) a magy. bika magánhangzói végzetét meg nem magyarázzák s különös is volna, hogy míg az Ökör, tinó, tulok, borjú, üsző, söre közvetetlentíl a törökségből kerültek (v. ö. az utóbbira nézve: lozv. vog. sair, sair, kondai saur, tavdai sqgr «tehén«, osztlrt. ságar «kuh», votj. sikál, skal, iskal, cser. uskal, skal «tehén» = oszm. azerb. sigir «bika», tat. sijir «tehén»), az egy biká-nak származott volna csak szláv réven hozzánk a neve. Ezek szerint világos, hogy a magyar alak i-je csakis ócsuvas hangváltoztató hajlandóság eredményének tekintendő. Igen alkalmasan fogható föl ilyennek a szláv byk'b tőmagánhangzója is; mert a buka szó első tagja az egész törokségben rövid hangzójú s így az y-nak alakulása sem okvetetlenül föltételezett. A nap szó eredetére nézve tőlem nyilvánított véleménynyel szemben a legnyomósabb ellenvetésnek látszik az a hangtani körülmény, hogy a HB.-ben nop alak fordul elő. V. ö. azonban erre nézve: magy. ád, ad: HB. odutta, magy. aluv-, olt és álom (vog. ülém), magy. ház, haza, honn (osztj. yát, yöt). A szerkesztői megjegyzés szerint az is kérdés, vájjon aj, v. áj hangcsoport válhatik-e magyar á-vá s a náp alap megfelelhet-e ered. nájp-nakv ezt nem tartottam szükségesnek bizonyítani; világos példái: magy. hál-: osztj. yojl- (frequ.), yoj-, vog. yuj- «liegen, sich niederlegen, schlafen» j mái: vog. ma'il \ nász: finn naise \ nyál: osztj. nonil | hámid-: votj. pajrn- \ mász-: lp. muojese- id. | szár : mord. sájar stb. 1. MUgsz. Különben is megírtam a hajnal szó tárgyalásában «jóformán ezen elavult magy. nal (t. i. a haj-nal *) A NyKözl. XXlII, 434. lapján felsorolt adatok mellől kimaradt: votj. (Sar. Kaz.) vudor «vidra», pl. VNpK. bűv. 1.