Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Munkácsi Bernát: A lapu és nap szók magyarázatához 203

206 MUNKÁCSI BERNÁT. tartoznak: zürj. tapkid «niedrig, flach, platt», votj. lapág, lapák (•alacsony, kis növésü», lapkai «alacsonyodni* stb. ? 3. Hogy viszonylanak egymáshoz: magy. ólom, melyetBudenz a cser. vulna «ón», vog. qln «ezüst», magy. ón szavakkal a finn vala-, mord. való- «fondere, giessen» ige származékának tekint, továbbá tavdai vog. wölém «ólom» s másrészről ószlov., újszlov.,. szerb, cseh olovo, bolgár olovo, elav, lengyel olow, polab. vülüv, vqlüv, szorb. voloj, volyj, orosz olovo, wolovo; litván alvás «zinn», lett alva id., porosz alwis «blei»? A hangmegfelelés szempontjából v. ö. lett aiveefchi, aiveefenes, litván aivete «himbeere»: zürj. ömidé, votj. ámej, «himbeere» (ezek átvétele a vog. umis «málna»), mely utóbbinak eredetibb alakját mutatja a cser. engez, ingií, «szeder» (v. ö. votj. ban és ham «arcz», pun ós pum, zürj. pom «vég» stb.) s talán a vele egybetartozó osszét ángózá, ángüz, örmény engoiz «nuss». Bírálómnak a vidra és bika szókra nézve közzétett fejtegetéseihez következő észrevételeim vannak: Miklosich (kinek etimológiai szótára egyedüli segédkönyvem volt előbbi czikkem megírásában) a litván «vidra» szót nem íídra-nak, hanem udra-nak írja s ugyanígy van meg e szó Fick étim. szótárában, holott a lett alakban (üdrs) jelzik a hosszúságot. Utána nézve Nesselmann litván szótárában a kérdéses szót így találom: audra fischotter» (33. 1.), mely jelölés értékére nézve fölvilágosít az előszó: «~ bedeutet gedehnte u. betonte sylbe, — gedehnte sylbe ohne ton, A. betonte kurze sylbe»; itt tehát az első szótagon nincs jelezve hosszúság. Mindezen tekintélyeket csak a «botlás», »szemfényvesztés))-féle argumentum-díszletek ellenében hozom fel; bár tudom, hogy hazánk tudós szlavistája helyes alakot idéz, lévén e szó alakja Kurschat szótárában: údra. Azonban tapasztalván azt, hogy a litvánban a hosszúság igen gyakran egybeesik a hangsúlylyal,. vájjon nem kell-e arra gondolnunk, hogy midőn az összes indogermán nyelvek valamely hangzót röviden ejtenek s csak a litván ág hosszan (mint pl. az udra «vidra» szóban): e hosszúság másodrendű, azaz a hangsúly hatása alatt keletkezett, ujabb (nem a litván-szláv korból származó) fejlemény? Ha a dolog így volna, (s az ellenkezőt bizonyítani azt hiszem lehetetlenség), az egész szláv vydra =s litv. údra egyeztetés okvetetlensége romba dől; mert bizony egy litván rövid %-nak, amint Miki. szótárából láthatjuk, megfelelhet a szlávban is u, pl. umu (ószl., ujszlov., bolg., szerb, cseh, lengy., orosz um) «mens» : litván umas, lett öma \ uzda (ószl.,. ujszl. orosz uzda, bolg. juzda, szerb vuzda, huzda: litv. uzdenicé dup-: ószlov. dupli, «hohl», ujszlov. duplo, szerb duplja, or. duplo «baumhöhle»: litv. dubti, lett duba «hohl werden», litv. dubus «hohl». Mindenesetre — számon kívül hagyva a sok nehézséggel kap-