Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Munkácsi Bernát: A lapu és nap szók magyarázatához 203

A «LAPÜ» ÉS «NAP» SZÓK MAGYARÁZATÁHOZ. 205 téséről megfeledkezett, valamint nem utalt a szláv lopu% eredetitiségének védelmében a Miklós ichtól egybevetett s már Pliniusnál előforduló latin lappá «klette», lappago «eine der kiette áhnliche pflanze» (Georges), továbbá a litván lápas, lett lapa «blatt» szókra, mely utóbbiak valószínűleg külön ugor átvételek (v. ö. mord. lopa «blatt»), amint lehetségesnek tartja Thomsen is (Beröringer etc. 194.).*) Az említett latin szóknál igen figyelembe veendő hogy bennük kulturszókkal van dolgunk, melyeknek gyakran igen rejtelmesek az ő vándorlásuk útjai. A helyett tehát, hogy az egész problémát végleg megoldottnak tekintenem, fölhívom rá nyelvtudósaink figyelmét, tilük várva egyszersmind fölvilágosítást & következő kérdésekre nézve is: 1. Miképpen magyarázandó a következő szócsoportok egyezése: éjsz. vog. lüpiint (Regulynál: loqbent), tür-lüpdnt «vízi tök» (széles kerek levele a lapuéhoz hasonlít), kondai vog. lümpant jianyniHHK'b {üumpdnt nymphaea» Ahlq.); finn lampee (nom.-mme) «vízi tök (nymphaBa)» : magy. laboda atriplex, ujszlov. loboda, lebeda atriplex, bolg., szerb loboda «melde», cseh loboda, lebeda, lengyel loboda, lebioda, orosz lebeda, lebedka, rumuny lobodé (Miki.) ? V. ö. görög Xdzad-ov, lat. lapathum (Plin.) «sóska» («von XaTráCsiv den leib filüssig machen» Georges), bolg. lapát, ó-orosz lapota (Miki.); továbbá tat. alabuta laboda (Budagov szerint UÖ«J iff = ala «tarka» •és utórészében: buták «ág, szár»,mi azonban tudós néptimologia.). Xiátnivaló, hogy a vog. lumpant a finn alakhoz képest dim. képzés s hogy a magy. laboda szabályos hangbeli megfelelője. 2. Eredetük szerint összefüggő szócsoportok-e a következők: szláv lap a «pfote», ujszlov. lapa, lengyel lapa, kisorosz hiba, orosz lapa, fehér-orosz lapa «hand», bolgár lapadcc «gánsefuss (pflanze»), melyekhez Miklosich és Fick etimológiai szótárai még hozzávetik a következőket: lett lépa «pfote», gót lőfa, ó-felném lafa «flachhand» ; — s másrészről: cserem, lapa «palma manus» jallapa «plánta pedis» | mord. lapa: kad-lapa «handfláche, flache hand» | zürj. lapás: kok-l plánta pedis; lapa: kok-l «fussblatt», votj. lapa állatok talpa | finn lappea «latus et planus», l. kdsi pálma; észt lába «fláche», jala-laba «fussblatt», melyeket Budenz szótára egészen természetszerűleg a magy. lap «fláche», lapos, lapít, mord, lapé, lapskado «flach» szókkal állít egybe s melyekhez méghozzá*.) Fick etymologiai szótára (III. kiad. 451, 650. 1.) a litván lapa «blatt» szót a szláv-litván-germán nyelvegység maradványának tartja, egybevetvén vele a gót laufs, ófelném. loub, loup, újfeln. laub szókat, továbbá a szlávság teréről az újszlov. lepen «blatt* szót, melynek másai Miklós, szótára .•szerint még bolgár lepen «schierling», szerb lopjeno «blatt». Ez utóbbi mű (165. 1.) nem tartja az egyeztetés helyességét föltétlenül bizonyosnak, hanem a szláv adatokhoz az előbbieket, mint figyelembe jöhetőket a szokásos «vergl.» rövidítéssel veti hozzá.