Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Munkácsi Bernát: A lapu és nap szók magyarázatához 203

204 MUNKÁCSI BEENÁT. lapu és szláv lopuy egyezését sem, mely szók nyelvtörténeti viszonyának megállapításánál figyelembe veendő, hogy nem Pannóniában jöttek először a magyarok (illetőleg magyar-féle ugorok) érintkezésbe a szlávsággal. Világos tudósítást tartalmaz errre nézve Ibn-Eószteh könyve; azonban csaknem bizonyossággal föltehető, hogy fönn kellett állania ilyen politikai, illetőleg kulturális érintkezésnek már századokkal ez írónak kora előtt is, vagyis midőn a Don, Dnjeper és Visztula között lakó szláv törzsek még nem voltak egymástól nagy messzeségbe szétszóródva. Tudunk ilyen érintkezést a volgai bolgárokra nézve, kikkel pedig amint nyelvi alapon következtethetjük (1. Ethnogr. V. 24.) együtt, illetőleg szomszédságban éltek a magyarok s közeléi e esnek a Don vidékének a régi írók hun-ugurjainak lakóhelyei is, kiket a mai történészek általában a magyarokkal azonosítanak. E tényeket szem előtt tartva bizony lehetségesnek kell gondolnunk, hogy a magyar nyelvnek nem minden szláv eleme pannóniai szerzemény, hanem legalább valamely kis része a Volga- és Dontáji vidékekről való. Sőt talán éppen ez a körülmény magyarázza meg, hogy a szláv elemek csaknem úgy mint a régi török elemek, a magyarság egész nyelvterületét gyökeresen áthatották, hogy a Lajtától a Szerétig, a Kárpátoktól Adriáig nincs egy zugocska, melynek magyar nyelvében tömegesen s rendesen egyöntetű alakban ne szerepelnének. S ha a dolog így volt, miért ne volna lehetséges csekély viszonhatás is különösen a kulturszók terén: ha a magy. lapú szó rokonsága az ugor nyelvek terén mutatkozik, ha alakja legalkalmasabban a vogul társalakból magyarázható, miért ne volna lehetséges a szláv lopuy, lopu/a szót ugor nyelvből való átvételnek tartanunk. Hiszen a maroknyi és jelentéktelen vogul-osztják nyelv is adhatott egész rakás kulturszót a sokkal magasabb műveltségű oroszságnak, sőt adott egy szót az európai nemzeteknek is (ezt t. i. tundra = éjsz. osztj. tunk-tlar, vog. tanhv-tür «moszatos tó, ingovány*)). Bírálóm éppen a lapú szó közszláv elterjedését találja lehetetlennek; ellenben megengedi ugyanennek lehetőségót a viza és vizsla szavakra nézve, melyek szintén nagy nagy területén vannak elterjedve a szlávságnak (Szláv szók a magyar nyehben: 34.1.; v. ö. ez utóbbiakra nézve Miki. következő adatait: ujszlov. viiel, viÜa, szerb vilao, vizle, cseh vyzel, tót vyzla, lengyel wyzel, orosz vyüec stb.) Miklosich tényleg szemben az 1871-ben kiadott «Die slawischen Elemente im Magyarischenw czímű tanulmányában vallott nézetével «Vergleichende Grammatik d. Slawischen Sprachen» czímű nagyjelentőségű müvének 1875-ben megjelent kötetében, mely a képzőket tárgyazza, idegen eredetűnek ítéli a szláv lopuy szót («F r e m d : [nsl.] kocuh kutsche, lapuk, lopuh kiette piljúh vultur» 290. 1.). Nagyérdemű bírálóm e tény fölemlí-