Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Szilasi Móricz: Kombinált műveltető és mozzanatos igeképzés - I. Műveltető -t, -at, -tat képzők 168

192 SZILASI MÓBICZ. ugrató igék is a régi nyelvben állandóan megtartották a perfectumi képző előtt a tövéghangzót, pl. söprött, érdemlett, eltekozlott, s ezek is r, l végűek (vö. Zolnai, Nyr. XIV. 303.). A mai veszt régen veszet; fest >feset volt. Ezen eljárást nevezhetnők a t simulásának folyékony (s rész ben a sziszegő) mássalhangzókhoz.*) Ennek tulajdonítható talán az ilyen külömbség a kiejtésben: vájt, állt. hullt,ment, (régi nyelvből: juttak, nyitta, kötte Imre 103.); kért, kést, részt>vágott, hajtott, szabott, kapott, adott, bukott; •— de vö. csúszott, fázott. Hasonló a kiejtés ezekben: mentén, folytán, jártomban, kelte, éltében, vesztére stb. A rokon nyelvek közül a finnben szintén megvan a -í-nek ezen simulása pl. névszókon a partitivusban pl. huole: huolta; piene : pientá ; vére: vertei; toise : toista ; ezenfelül t végűeken pl. vete: vetta. Az infinitivusban pl. tide: tulta; mene: menta; pure: purta; pcse: pestéi; hivat: hivatta s szintúgy a te képzős gerundiumokban. Másik szabályunk a következő : Azon igékhez, melyek két mássalhangzón végződtek,a müveitető-aí képző járult. Illetőleg megmaradt ezeknek a t előtt tő végi hangzójuk, vagyis nem simult a t, mivel mássalhangzók torlódása támadt volna. Nem simul a t a k, g ; p,b hangzókhoz se, és r é s z b e n ez az oka, hogy az ilyen tövű igék is -at képzővel alkotják a müveitetőt. Később a -tat lett az élő müveitető képző. De ez is csak az egy mássalhangzós tövű igéken hódított, amint a következő változatok bizonyítják. Ugyanis valamint mondják söpört^ söprött szintúgy söpret> söpörtél, ugrat>ugortat, tiprat>tiportat. Hasonlók: kinzat SándC. 27. > kínoztat, kárumlattatik BMK. I. 345. > káromoltatik, rablat KMK. II. 18. > raboltat, késlet > késleltet, feslet-ik BécsiC. 141. > feseltél Illy. Pred. I. 449. oszlat ÉrsC. 201& > oszoltál Pázm. Préd. 176. taglat KMNy. II. 278. > tagoltat Pázm. Kai. 450. vö. még tündöklet Csúzi Síp. 727. > tündököltet Thaly Adal. II. 144., villongat > villogtat. Jegyezzük meg itt is, hogy -at mindenütt a régibb alak, tehát a régibb képző is. Történt aztán még az is, hogy az eredeti igék közül, a melyek tudniillik a magyar nyelv ugor öröksége, az egy mássalhangzós (l, (m) n, r, szj igetövek legjava részt átnemhatók valának, míg a két mássalhangzós tövek áthatok. Ezek kapták az -at képzőt s lettek müveltetökké (s késztetökké); amazok a -t képzőt s váltak álhatókká. *) A j tövűekhez természetesen szintén -í járul, mert ezek voltakép magánhangzós tövűek, mivel a j megelőző magánhangzóval diftongust alkot. Ugyanezt mondhatni a v tövűekről, valahányszor a v a megelőző magánhangzóba beleolvad.