Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Szilasi Móricz: Kombinált műveltető és mozzanatos igeképzés - I. Műveltető -t, -at, -tat képzők 168

KOMBINÁLT MŰVELTETŐ ÉS MOZZANATOS IGEKÉPZŐK. 187 változott. Egészen hasonló példa volna a székely ritta: rajta, a mely szintén rejta, rétah. fejlődött (vö. töllünk, fullad sa hozzávaló magyarázatot Nyr. XXII. 357.). S tulajdonképpen a magánhangzó idömértéke ez által meg se változik. Ugyanis «ha két magánhangzó közt két mássalhangzó van, az elsőt mindig az első szótaghoz vonjuk, akár tartozik oda eredetileg, akár nem» mondja Simonyi MNy. II. 13. S ehhez ugyanott a jegyzetben igen érdekes és értékes megjegyzést fűz : «Ilyenkor az első szótag ((helyzeténél fogva hosszú*, akár hosszú a magánhangzója természeténél fogva», akár nem. A szótagzáró mássalhangzóhoz szükséges idő a rövid magánhangzóéhoz adva megnyújtja a szótagot.» Szóval a taníttat z-je csak oly hosszú, mint volna a tanítat-é. 5. §. A -tat képző jelentése és elterjedésének okai. — Igék fajtái. Miután láttuk, miként támadt az új -tat képző, vizsgáljuk meg elterjedését s jelentését. Voltaképen jelentésének köszönheti nagy elterjedését. Ugyanis valamennyi társa közt ő maradt meg egyedül élő s valódi müveitető képzőnek. (Körösi, Nyr. IX. 305.) Czélunk megköveteli, hogy röviden szóljunk a cselekvő s szenvedő igék jelentéséről. 1. Az alanyhoz viszonyítva, a cselekvés vagy az alanyból indul ki, vagy reá hat. Egyiket acselekvő, másikat a szenvedő ige jelenti (vö. Simonyi, MNy. II. 121.) A cselekvésnek azonban valami végpontja is van, a melyre kihat, tehát az alany mellett tárgya is. Ilyen jelentésűek az átható igék. Értelmükhöz tehát két közvető fűződik: A, a mi teszi, b, a mire áthat a cselekvés. Nem külömbözik a szenvedő ige e tekintetben a cselekvő átható igétől, mert ott is van két közvetője a cselekvésnek, csakhogy a cselekvő általános, egy ismeretlen X, az alany pedig az, a melyre a cselekvő áthat. Tehát csak formai a kettő között a külömbség, különösen akkor, ha a cselekvőt is megnevezzük pl. tőled veretik. A cselekvést, mely közvetlenül magára az alanyra hat vissza, a visszaható ige fejezi ki. A szenvedő igének a tárgya szintén nem más, mint az igén kifejezett alany; ennyiben tehát megegyezik a visszaható igével. Azonban a szenvedő ige a cselekvést nem maga, hanem más által hajtatja végre, illetőleg alanya tűri, megengedi, hogy önmagán végrehajtsák. Ebben e 11ér a visszaható igétől, de megegyezik a müveitető igével. Helyesen mondja azért Szinnyei (Nyr. XXI. 105.), hogy a