Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Szilasi Móricz: Kombinált műveltető és mozzanatos igeképzés - I. Műveltető -t, -at, -tat képzők 168

186 SZILASI MÓRICZ. alakokat vetjük is egybe, akkor is megmaradna -sztat a müveitető képzőnek. Nem is volna lehetetlen, hogy ilyen érzés támadjon a nyelvben. Azonban ekkor úgy tűnnék fel a dolog ez esetben, mintha *hala volna a tőige; ez pedig ellenmondás volna az associált halad igével szemben, mely mássalhangzós végű. Ugy lesz tehát, hogy inkább megnyugszik a nyelvtudat a mássalhangzó változásán, csak maradjon meg a mássalhangzós végzet; s megint csak az az eredmény, hogy -tat marad meg müveitető képzőnek. Persze segít hozzá jócskán az analógia. Először az eredetileg tovább fejlesztett sz végű igéké, minő enyész-ik> enyész-t> enyészt-et, azután a melyek az ilyenek, sőt maguk a halad-iéle analógiájára képződtek, mint kárhoztat, távoztat stb. Végül a sok többi ige, melynek -tat a müveitető képzője. Úgy hogy ha lehetett volna is olyan idő vagy eset, hogy -sztat vétessék a képzőnek, még akkor is ki kellett volna e véleménynek vesznie. 2. Elterjesztik a -tat képzőt a szint oly számos -ít végű igék. A régi nyelvbeli tanoj-tat alakból szép szerén leválik a -tat müveitető képzőnek, ha összevettetik a tanól párjával. Különösen, minthogy elég bőven voltak ilyen passivumok is yndoltatik EhrC. 48. ezeseiultetett EhrC. 38. (vö. a Nádor, codexből Zoltványi NyK. XIX. 25.), a mely szintén a müveitető igéből származik. Müveitető is pl. kerültet circumduco : Ezokaért az isten kerultete a népet a puszta által való utón (Helt: Bibi. I. Hh. 4.). Az megnevezett latort kerültesse nagyságod kezemhez (MonOkm. XXIII. 118.). Miután így századokon át megerősödött a -tat mint egységes képző, megmaradhatott még továbbra is, midőn már tanojt-ból tanít leve. így is érthető volna, mért ejtetik ez időtől fogva hosszú í-vel: taníttat, és bizonyos, hogy e kiejtést részben ez az analógia is okozta. Noha van más oka is. Már a régi nyelv és a népnyelv általában ma is hosszú í-vel ejti a puszta képzőtelen -ít véget is, különösen két magánhangzó között; tehát tanittom. Most már lehetséges, hogy a régi ojt'böl itt lett, olyformán, hogy a j hatása miatt az o>i lett, míg a kiveszett j miatt a í pótlólag megnyúlt; s ekkor tanittom volna az eredeti, tanítom pedig ugy származott volna, hogy a mássalhangzó-rövidülés a megelőző magánhangzó megnyújtásával keres vala magának kárpótlást. De mivel a váltakozó alakok: -ojt>ejt>ét>ít; valószínűbb, hogy az egész oj vált é, í hangzóvá, úgy hogy tanítom (rövid mássalhangzóval) az eredetibb, és ebből lett utóbb (hosszú mássalhangzóval) tanittom. Noha a nyelvemlékek írásmódja ez utóbbi kiejtés régisége mellett tanúskodik. Föltéve tehát, hogy etymologiailag tanítom az eredeti, akkor a hosszú mássalhangzós kiejtésnek nem lehet más oka, mint megfordítva a mássalhangzó pótló nyújtása, miután a hosszú í rövidre