Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Szilasi Móricz: Kombinált műveltető és mozzanatos igeképzés - I. Műveltető -t, -at, -tat képzők 168

KOMBINÁLT MŰVELTETŐ ÉS MOZZANÁTOS IGEKÉPZŐK. 185 i) t, d tövüek: festet | adat \ elféddét \ hirdet, (hirlet, hireltet, hirhet, hirzet) \ hordat \ iktat \ juttat (iochtotnia HB.) | kezdet \ megkiáltat Kár. Bibi. L 426. } küldet \ mondat \ szántat \ tartat \ megtudat, nachfragen lassen, notum facio. Végül szedet, melyet szintén idesorozunk, noha nem ismerjük etymonját.*) 4. §. Kombinált -tat képző. 1. A t tövűekhez sorolhatók most már mindazon átható igék, a melyek a müveitető -t hozzájárulásával váltak áthatókká. Minthogy pedig ezáltal két mássalhangzón végződnek, áthatok s azon felül egytaguak, ők is az -at képző által válnak müveitetőkké pl. óhajtat, gyújtat, bontat hintet, kisértet, áztat, ragasztat, hüttet, tétet, vitet stb. Világos, hogy csak -at az a képző, mely ezen igéket valódi műveltetőkkó alkotja, de a nyelvérzók könnyen csalódik, valamint más, úgy ezen esetben is (vö. Simonyi MNy. II. 107 kv.) Összeveti ezen másod-származékokat az átnemható alapszóval, bomlik>bontat, ázik> áztat, készni>készlel>késztet, kisér>kisértet s azt véli, hogy a -tat egységes müveitető képző. Megerősítik ebben a vélekedésében: 1. a számos -ászt végű. igék müveitető formái. Ezek most általánosan az -ad végű átnemható igék átható párjai, de ki van mutatva, hogy az -asz végűekröl terjedtek el (1. fent 12. L). Ilyea pl. vigaszik, kész: urget, nyugosz-ik ; és gyakran váltakozik a d > sz ugyanazon igéken pl. szaporoszik, eltévelyeszik, keser eszik, kever eszik, mérgeheszik (mérgeheaik, mérgedik), munkáloszik, nyavalyoszik 1. NySz. Igaz, hogy idővel, miután az -asz végű igék kivesztek, az egész -ászt is szerepelt képző gyanánt (Simonyi Anal. hat. 20), mint bizonyítják omlaszt, bomlaszt, fejleszt, a melyek egész más csoportbeli igéktől származnak. Oka ennek csak az lehet, hogy az sz, (mint már említettük) beletolakodott némely -at -ít képzős igébe, mint pl. juttat: juttaszt; izgat: izgaszt; uszat: uszaszt; rémít: rémiszt; röpít: röpiszt. Ezekből ilyen associatiók alapján, mint jut: juttaszt, úszik: uszaszt, hány: hányaszt, vált el az -ászt külön müveitető képzőnek. Azonban bizonyos, hogy volt egy idő, midőn a puszta -t volt az érezhető képző, midőn még az -asz végű átnemhatók nagyobb számúak valának. Ezen igékből pedig valódi müveitető igék ismét az -at hozzájárulása által képződnek: ragaszt-at, halaszt-at, tehát ismét leválhatott a -tat, mint egységes müveitető képző. Ámde nincs épen szükségünk reá, hogy ilyen ma már nem létező alakokat híjunk segítségül. Ha pusztán a halad > halasztat *) A p, b, v tövűekről alább lesz szó.