Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)
Értekezések - Szilasi Móricz: Kombinált műveltető és mozzanatos igeképzés - I. Műveltető -t, -at, -tat képzők 168
182 SZILASI MÓRICZ. nyavalyasagok, kik az bwnöswkön itélet napian meg tokelletnek VirgC. 114. yö. MünchC. 109. ÉrsC. 53. stb. megh teekdlettetot JordC. 816. vö. eltökéllíti magában: statuo Pós: Igazs. II. 108. | zárlattatik. Ezek az halainak ablaky, melyek ha be nem zarlatatnak VirgC. 136. | stb. stb. Ezen szenvedő alakok is világot vetnek a műveltető igék hangtani alakulására, mivel kétségtelennek látszik, hogy a szenvedő igeragozás a müveitetőbői fejlődött (vö. Szinnyei Nyr. XXI. 102.), noha abból nem következik, a mit tán fölösleges is megjegyezni, hogy minden szenvedő alakból egy valóságos müveitető ige létezésére vagy akár csak lehetőségére is lehetne mindig következtetni. Figyelmet érdemel még az is, hogy sok a fönt idézett igék közül ma már -at helyett -tat képzővel alakul (vagy alakulna) a szenvedőben s müveitetőben, a mióta tudniillik a régi nyelvben szokásos mássalhangzó-torlódás egy közbeszúrt magánhangzó által megszüntettetett pl. csépeltet (de tájszólásban még cséplet is MTSz.). Bizonyságául azon törvénynek, mely szerint dupla mássalhangzó után -at, egy mássalhangzó után -tat a müveitető képző. Lappangó kettős mássalhangzó után, azaz midőn az eredeti kettős mássalhangzó egyszerűvé vált s esetleg csak egy magánhangzó hosszúságában maradt nyoma, szintén lehetséges a -tat is az -at mellett pl. mostatik KulcsC. 275. D) j> 9V> n V tövüek: fej (rendesen fejet; de igy mondják, bort fejteni, a mely hogy szintén ide tartozik, s nem a fes-lik igéhez, arra nézve bizonyíték borfejni LevT. II. 49. 87.) | váj (ezzel egyenlő eredetű vág) \ foly vö. folyat > folytat | fogy (most fogyászt > fogyat helyett) | hagy | hány. Ezek közt váj, foly eredetileg két mássaíhangzósak. Hány is -fihagyan, A 'hajan ; fogy, hagy végső mássalhangzója kiejtésre akár kettősnek tekinthető. c) r tövűek. A következők részben most is kettős mássalhangzón végződök, részben a nyelvhasonlítás kimutatta, hogy kettőssel végződtek, a melynek nyoma még az utolsó magánhangzó hosszuságában nyilvánul és ezek -at képzővel (is) képezik müveitető formáikat: bír : biratott (Gér: Kár. Cs. IV. 292.) | ér \ fér \fúr \ gyötör: gyötret BécsiC.i3. ErdyC. 239. stb. | jár \ mar \ mér \ nyer | nyír \ szúr tár | tipor: tiprat \ tör (vö. sért MUgSzt.) | ugrat \ varr \ ver \ zár \ zűr. Ismeretlen eredetűek, de hosszú utolsó magánhangzójuk szintén eredeti kettős mássalhangzóra enged következtetést, vagy ha nem is, amazok analógiáját követhették: gyúr \ gyűr | ír \ szór | szűr \ túr | Mer : haurire szintén méret ; de inkább meríttet. Amarra a régi nyelvben nem találtam adatot.
