Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Szilasi Móricz: Kombinált műveltető és mozzanatos igeképzés - I. Műveltető -t, -at, -tat képzők 168

KOMBINÁLT MŰVELTETŐ ÉS MOZZANATOS IGEKÉPZŐK. 169 vekkel egyezőleg -í, -at; az összetettek közül az egyik, az -ít, szintén megtalálható az ugorságban, míg a -tat egészen önálló magyar nyelvi fejlődésnek mutatkozik. Van ugyan a finnben is kettős műveltető képző, — tegyük föl egyelőre, hogy a magyar -tat is az egyszerű -t megkettőzése — mint elli- >elátta- >elatytta-; kulke>kuljetta- >kuljetutta-. Részben megegyeznek ezek az ön-t-et féle magyar igékkel, minthogy a már műveltető képzésű igékhez új műveltető képző járul, csakhogy közbül van a finnben még az u, y reflexív vagy momentán képző, mely a magyarban kiányzik (Budenz: Finn nyelvtan2

49. UgAl. NyK. XVIII, 243.) A másik hasonló szerkezet a Jappságban található, különösen a IpS.-ben a -tattc- képző: vieso: viesote-: viesotatte-: él, élni em/ed, élhetni (Halász: NyK. XVI. 86). Nagyon fontos az is, hogy ezen képzőnek egészen sajátságos jelentése van, noha ez még megegyeztethető az általános causatív jelentéssel (UgAl. 244); azonban e mellett figyelembe veendő, hogy a -tattc- képzőnek -tahte- változata is ismeretes: pátere- futni, szökni y-patertahte- subducere removere (Halász, i. h.), úgy, hogy a magyar -tat képzővel alaki egyezést sem lehet megállapítanunk. Szóval kimondhatjuk, hogy a -tat magában álló, a magyar nyelvben fejlődött képző. Már most a következő kérdések merülnek fel: 1. Mi ezen képző jelentése? 2. Minő viszonyban van a -í s különösen az -at képzővel? 3. Mi a keletkezése? a mely kérdés természetesen valamennyi közt a legfontosabb. Budenz a műveltető igékkel először NyK. IV. 145 s kv, foglalkozott, s kimondja i. h. 160 1., hogy a -tat a müveitető s egy gyakorító képző összetétele. Az UgAl.-ban, a hol a causatív igeképzés egyike a legremekebb fejezeteknek, a melynek rendkívüli jelességeit csak beható tanulmányozás révén lehet méltatni, Budenz a szóban forgó képzőt a műveltető s nyomatékosító momentán -t összetételének magyarázza (NyK. XVIII. 204. 247.). Fejtegetésünk során majd eldől, vájjon helyes-e azon állítása, hogy a -t s -tat között «már semmi értékkülönbség nem érezhetőw. Ezután Simonyi foglalkozott képzőnkkel Nyr. XIV. 30 s kv. Simonyi nem fogadja el Budenz azon nézetét, hogy a -íaí-ban a momentán -t volna a második alkotó rósz, hanem szerinte az egytagú ét, it, ázt «csupán azért vették fel az at, ct végzetet, hogy szintén kéttagúak legyenek.)) Minthogy pedig az étet, itat, tétet, vitet nagyon gyakran használt igék vol\