Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Szilasi Móricz: Kombinált műveltető és mozzanatos igeképzés - I. Műveltető -t, -at, -tat képzők 168

170 SZILASI MÓRICZ. tak, tőlük tovább terjedt volna az egész -tat mint egységes műveltető képző. Megengedi ezt Budenz is, mondván: ((Hihetőleg még némely alapigének erősebb összevontsága is (pl. ivo- helyett i-, éve h. é-, vive h. vi-) kedvezett a hosszabb tat caus. fölkerülésének»(i. h. 247.) Az én alább kifejezendő elméletem megegyezik a Simonyiéval annyiban, hogy én is úgy vélekedem, hogy a -tat nem egyéb, mint az egyszerű műveltető képző ismétlése, (v. ö. még Zolnai: Elemismétlődés, Hunf. Alb. 56. s kv.) Csakhogy én másként gondolom a keletkezése okát s más, nevezetesen jelentéstani okokból próbálom megmagyarázni elterjedését. Nem szabad azonban elmulasztanom kiemelni, hogy noha összetettnek vallják a -tat képzőt, mindamellett mindnyájan a kik vele foglalkoztak, megegyeznek benne, hogy most már —s talán mindig — egységes képzőnek kell értelmileg tekinteni. A -tat s általában a műveltető képző eredetével s történetével összefüggő kérdések a gyakorító -gat, és a mozzanatos -ant, -ent, -int, -ít képzők fejlődése. Föl kellett tehát őket is vennem tárgyalásom sorába, kiváltképpen azért is, mert mindannyi egyforma psychologiai jelentéstani törvények hatását mutatja. Szólni fogok tehát: 1. a -t, -at, -tat; 2. a -gat; 3. -nt stb. moz' zanatos képzőkről. Ezen képzők egynémelyikéről bőséges gyűjteményt közölt Simonyi a NyK. XVI. XVII. köteteiben *A magyar gyakorító s mozzanatos igék képzésen czimen, a melynek adatait egész dolgozatomban fölhasználtam. 2. §. A -t képzős átható igék. Sorát ejtve tárgyalásunknak, vizsgáljuk meg először a -t képzős igéket. Ezek, noha a képző, mely hozzájuk járul, a müveitető -t, mindamellett, mivel az objektumra közetlenűl s nem közvetve kiható cselekvést jelentenek, értelmüknél fogva nem tekinthetők egyebeknek, mint közönséges átható igéknek. A tőszó gyanánt szereplő ige mind átnemható. Megemlítem még, hogy rövidség kedvéért a t képzőt megelőző hangzó szerint csoportosítom a példákat, s azért szólok j, l stb. tövű igékről. a) j tövüek: bojt, bujt, (bujtogat) régibb bolt; jelentéséről Szarvas Nyr. XVII. 387. Simonyi Nyr. XX. 30. vö. bujal; faggat szemrehányással (a TSz.-ból)