Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Munkácsi Bernát: A vogul nyelvjárások - VI. A tavdai nyelvjárás - 152

TAVDAI VOGUL NYELVJÁRÁS. w 157 2. 8. Viszonyragok. 1. Nominativus. — Egyes és többes számi alakja a többi vogul nyelvjárások módjára képződik; de az utóbbinak rendes-í képzője mellett néha -( is hallik, pl. jü-püi atyafiak, awit (jijam, fijak), i-fjak; v. ö. éjsz. vog.|>í' fi : piyém, píyét | é, í ebben : é-fiu, í-fiu; v. ö. ijatok-fijatok. ijas-fijas. Az é nyilván az éjsz. vog. ayi, osztj. evi »leány» szó mása, úgy hogy ija-fia tdk. ezt jelentené : «leánya-fia», mint a vogulban is használatos dyitá-piyá gyermekei értelemben (a leány szó tudvalevőleg eredetileg nem speciális szó a «filia» jelzésére; hanem más alapértelmü szavak összetétele = éjsz. vog. nájdnk) \fő, vő (a régi nyelvben: fé, vé) megfelelői: déli vogul pank, tavdai pofi, továbbá osztják pán. Látva azt, hogy vogul Xqtan a magyarban hattyú és osztS. kölank a magyarban holló, megértjük az ö hangszín keletkezését a fő, vő szókban, melyekhez analóg módon alakult a tavdai jáu atya, seu hajfonat, pgu fiu szók végzete is eredetibb y-ből (1. föntebb). A teljesebb tő ezekben: fej-, vej- (fejem, vejem), melyekből a ragozásban könnyen fejlődhetett: fé. Ugyanígy fejtendő meg a nő, né s teljesebb nej-tök viszonylása (v. ö. éjsz. vog. néy-, nom. ne id.) | A tővégi j eltűnése hozhatta létre a szüle : szülém, fa : fák, apa: apám tőváltozásokat, melyeknek teljesebb tövét a szülej-e, sziilej-ük, sziilej-im-féle alakok tükröztetik. Ezek szarint a ;'-s kezdetű birtokosragok (-ja, -je ; •jiik, -jük; -jaim stb.) tulajdonképen j végű tövek analógiái hatásának eredményei volnának, melyekben eredetibb tőképző elem ragképzővé változott. — A tavdai tára daru: plur. tarkét egész világosan magyarázza meg a magy. daru- darvak tőváltozatokat, melyeket a török túrna «daru» szó alakja kellőleg meg nem értet. — A tő belsejében mutatkozó tőgyengülések közül közönséges a magyarban is a hosszú magánhangzó megrövidítése: úr :' urak, szív : szivem, tüz : tüzet, nyár : nyarat; sőt valószínű, hogy a kéz: kezet, tél, telet-ié\e hangváltoztató hajlandóság is igen régi korú, bár egyes nyelvemlékek hosszú hangzókat jeleznek efféle szókban ott is, hol ma rövidet ejtünk. — A nasalis enyésztével kapcsolatos tőgyengülés (pl. középlozvai khup hab : plur. khumpét, sut szád: süntd stb.) eredményezhette, hogy a magyarban az ilyen nasalisok végképen elvesztek olyformán, mint sok esetben a tavdai vogulban, pl. had : éjsz. vog. yant lúd: éjsz. vog. lunt, eb: tavdai dmp, jég : éjsz. vog. jank, húgy : éjsz. vog. yuns stb. Ezen alapon az ördög és ördöngös alakok viszonya egy régi tőváltoztató hajlandóság maradványának tekintendő. Érdekes a magy. domb szó el nem enyészett nasalisával: a megfelelő vog. tump (kondai tomp, pelimi tump) «sziget» szintén megőrzi e hangelemét minden