Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Munkácsi Bernát: A vogul nyelvjárások - VI. A tavdai nyelvjárás - 152

156 MUNKÁCSI BERNÁT. khöséne, khösqn | sps bolha (éjsz. vog. suns): épsé ; spséné, spsq'i. A nasalis eltűnésére egyéb példák : khué-wit húgy, éjsz. vog. yuné, tavdai khunsun hugyozni | pa( lapos: éjsz. vog. pánt | app-eu-pü kutyakölyök, tdk. «eb-leány-fiu», tavdai amp eb | khup hulláin: éjsz. vog. yump. V. ö. ezekkel szemben: khöns csillag: éjsz. vog. yös, tané földi giliszta: kondai töús. A tővégi mássalhangzó-csoportnak hangzóval való szétbontására tavdai példák: ölem álom: ölmém, ölmén, ölmé; ölmu, ölména, ölmqn | tayém tetű: táymém, táymén, taymi; taymu, táyméne, táymán \ pitém ajak: pit'mém, pit'mén, pit'mi; pit'mu, pit'méné, pit'mán || jqlém gyalom ftat. jilim) : jqlmém, jqlmén, jqlmé ; jqlmu, jalména, jqlmqn j ökhésém imádság (v. ö. tat. ar. aysam namazi esti imádság): ökhésmém, ökhésmén; de 3. sz. ökhésémé, plur. 1. sz, ökhésému, míg a többi alakok ismét: Ökhésménné, ökhésman. — sqpél villáskaró: plur. nom. sq,plét \ puytél: jar-p., alat-p. matrácz, tollderékalj: puytlém, puytlén, puytli; puytlu, puytélné, puytlan || ajuw ajtó (ejsz. vog. aivi) : ajwém, ajwén, ajwé; ajwu, ajwénq, ajwqn; plur. nom. ajivét. — A hasonló alkotású pnyél «levágott fatörzs, czölöpu szóban az é nyíltabb hangzóból való gyöngülés eredménye (mint az éjsz. vogulban is ánkivál-, nom. ankwél); birtokosragos alakjai: pngetém, pngeUn, pngeli; pngeJJu, pngelne. Egyéb érdekes tőváltozások mutatkoznak a következőkben : ony anya: pnyum, anyun, pnyi; anyu, pnyuné, pnyan, melyekben a kötőhangzónak M-S jellegét a megfelelő éjsz. vog. anktv alak végzete magyarázza meg (v. ö. ank naj-ánk úri nő; magy. anya, melyekhez képest az ankw alak végzete a dimin. -kw képzőnek mutatkozik). Az alsó tavdaiban pnk, «anya» rendes ragozású; pűkém, pnkén, pnki ; pnku, önkéné, pnkán \ khum «férfi, férj» a ragozásban magánhangzós tövű: 3. sz. khumil!, AT. kkurnét (acc. khuméüm) ép úgy mint az éjsz. vogulban is yum mellett a birtokosragos alakok: gumim, yumita, (ellenben tavdai acc. khummé) \ cici «nagyatya» viszont csak a nominativusban tartja meg képző értékű magánhangzós tővégzetét; egyéb alakjai: cLcém, acén, aci; acu stb. (v. ö. éjsz. vog. aé, ans «atya, ős» s mellette aéikém «atyuskám»; ugyanígy: éan anya: sanim, sanin, éanitá stb.).*) *) Figyelemre méltó, hogy a vogul tőgyengülósnek csaknem összes módja megvan a magyarban is, mi egyrészt e hangjelenség igen régi korára vall, másrészt újabb föltűnő bizonyítókot képez aszóban forgó nyelvek legszorosabb rokonsága mellett: magy. ló: lova, tó : tava, szó : szava, kő: köve, ö: övé úgy viszonylanak egymáshoz, mint a megfelelő éjsz. vog. lü ló : luwa lova, tavdai tő tó: töwét tavak, éjsz. vog. sqw (kaj-sqiv) szó, ige: sq,wá, kondai káu malomkő, dual. káwi, táu ő: tawa őt. — A / (eredetibb g, y) tővég enyészetével járó tögyöngülés világos példái :fi: fiam, fiak