Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)
Értekezések - Munkácsi Bernát: A vogul nyelvjárások - VI. A tavdai nyelvjárás - 152
TAVDAI VOGUL NYELVJÁRÁS. 153 mely telve van tatár elemekkel, hanem grammatikai részletekben is, minő pl. a hangsúly, melynek eredeti ugor természete egészen megváltozott. Azonban úgy látszik a tavdai nyelv különválása és elszigeteltsége a vogulság többi részeitől még ezen korszaknál is régibb eredetű. Erre mutatnak t. i. egyes jelenségek a hang- és alaktan terén, melyekkel a tavdai eltér mind a többi nyelvjárások közösségétől s részben az eredetibb állapot tükrözője. Ilyen eset pl. az eredeti magashanguság föntartása a közvogul hangmélyitós ellenében az effélékben, mint: éjsz. vog. amp, déli vog. oqmp, qmp: tavdai amp «eb» (v. ö. magy. eb) | éjsz. vog. var-, déli voqr, var: tavdai var- «tenni, csinálni*) (v. ö. osztjB. ver- «machen») | éjsz. vog. lám, déli loqm, lam: tavdai lám «leves, kásapépw (v. ö. magy. lé, lev-) | éjsz. vog. tdl, déli toql, tql: tavdai tél «tól» (v. ö.magy. tél) \ éjsz. vog. kwál-, déli kwoql-, kwql-: tavdai kai- «kelni» (v. ö. magy. kél) | éjsz. vog. kwalV', déli kwoqli, kwqli: tav. kalu «kötél» (v. ö. osztB. kel, magy. ostor telek) | éjsz. vog. Iáé-, déli loqs-, las-: tav. las- «lesni» (v. ö. magy. les-) | éjsz. vog. sa'ir, kond. éöqrt : tav. sar «lófark-szőr» (v. ö. magy. szőr) | éjsz. vog. amis, kondai oqméZéé : FT. amáles «találós mese» (v. ö. magy. mese).*) Mint tanulságos alaktani külön fejlődést emelhetjük itt ki pl. az igei praesensképzést, melznek jele az egész többi vogulságban, hangzó, vagy lapangásba jutott y, ellenben itt: -nt és -l frequ. képzők (pl. lásant «les», khqntqnt «talál» ; khqlkhqtql «hallatszik»: janumel «növekszik))), a mint az osztjákban is -l (pl. manlem, mariién, manl «megyek, mész, megyén»). *) Ugyanily módon mutatja az eredeti hangrendi állapotot a tavdai vog. khul «ház» szó egyezöleg az éjsz. vog. kwol alakkal; de ellentétben a déli vogul nyelvjárások kwál-]ével. Ott, hol hangrendi zavarok vannak, többnyire könnyen rátalálunk különös okaira; ígyj vagy jésített mássalhangzó befolyása alatt történt eredeti mélyhangnak átcsapása magashanguságba ezekben: jánkh«játszani», jánu «játék» (de a ragozásban még mélyhangú végzetekkel : jánghénq. játéktok, jánghqn játékuk); v. ö. éjsz. vog. jony-, joni' id., magy. játék, játsz- \ árit «szarv» : v. ö. éjsz. vog. ánt; osztjB. ónét | tápli% «tapló» : éjsz. vog. táplé-/, magy. tapló. — Ezekben kunka «könnyű», sun «ék» az u nyilván labiális magas hang (ö, ü) elváltozása; v. ö. magy. könnyű, szög.
