Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Munkácsi Bernát: A vogul nyelvjárások - VI. A tavdai nyelvjárás - 152

A vogul nyelvjárások szóragozása. VI. A távolai vogul nyelvjárás. A Tavda folyó alvídékén csekély számban fönma^adt vogulok nyelve a vogul nyelvterület legönállóbb s legsajátságosabb része, mely első tekintetre olyan benyomással hat a figyelőre, mintha benne nem is egy tájbeszédnek, hanem az uráli ugor nyelvek egyik külön tagjának őriződött volna meg végső maradványa. Merő véletlen — a Közép-Lozva vidékére került orosz hajómunkásoknak értesítése — juttatta tudomásomra a vogul nyelv ez érdekes szigetének létezését. Ahlquist útleírásaiban semmi említése, s ha Reguly egyik szótári adatánál ott is találtam a «tavdai» jelzést, jó okkal tehettem föl, hogy az a mai napság már végleg eloroszosodott felső-tavdai vidékről való, honnanEeguly egy medveéneket is jegyezhetett föl, t. i. a «Kosmaki erdő énekét». Az 1583. év nyarán jelentek meg először az oroszok Szibéria meghódítója, Jermák Tyimofejics vezérlete alatt a Tavda mellékén, hol véres harczok árán bevették a mai Labuta, Kosuki (vogulúl: Kharpas-pgul) és Tabari (Tap^rq^-pgul) falvak helyén épült várakat s idők multán annyira kiszorították az őslakosságot, hogy ma összes területűk csak hót kis falura terjedt a kosuki járásban *) (1. NyKözl. 321.). Mintegy száz évvel az oroszoké előtt történt a tatárok letelepedése e vidéken, kiknek nagy társadalmi hatása a vogulokra mutatkozik ezek nyelvének nemcsak szókincsében, *) Két ízben utazván a tavdai vogulok közt (1888 augusztusban és 1889 áprilisben) nyelvjárásukat a két szélső (legéjszakibb és legdélibb) ponton, Csandiri (Cgumitár-pgul) és Kosuki falvakban figyeltem meg. Az észlelt nyelvi eltéréseket AT. (=alsó tavdai) és FT. (=felső tavdai) rövidítésekkel jelzem.