Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Szinnyei József: Labialis illeszkedés a cseremiszben 143

LABIÁLIS ILLESZKEDÉS A CSEEEMISZ NYELVBEN. 149 CserS. küdül-ne mellett (de: küdülno-sö melletti); miindür-ne messze (de mündür-nö is, és mündürnö-sö messze levő) j oldal-mo csalás (de: oldal-me megcsalt); oldalalt-mo csalódás; jomdar-mo veszteség; coklo-me áldozat | or-se (?) pi veszett kutya (NyK. III. 430; de or-so IV. 346.) | tárgyesetek: vol'ukém, jengom (jengam, jingom), saldakom, samor'ókom, ozanom, südürom (de -bm is), ozümom; plur. -samocem (-samicim) | frequ. küdiirtel- mennydörög; piáiktól- raggat; jörüktel- gördítget; lockaldol- pattantgat | frequ. optest- rakosgat; kupturgest- ránczosodik; küest- süt; toskest- lépdel, tapos; jodest- kérdezget | caus. onialukt- megpillantat; onzuktükt- megmutattat ; numalökt- vitet; lüngaldükt- himbálództat; caknukt- hátráltat; cevaldukt- cseppent; cevukt- csepegtet. Nem illeszkednek: 1. azon képzők ós ragok, amelyekben alsó vagy fölső nyelvállással képzett hangzó (legtöbbnyire a, ritkán d, u) van, pl. a-Zára, -dar (-tar), -kai, -mas, -sas; -na, -da; sas, -ald, sál, -an (san); -luk; % néhány állandó g-vel való képző és rag, a melyekben a hangzó változatlanságát valamely jelentős elem beleolvadásának lehet tulajdonítanunk; ilyenek: frequ, sed: cserS. oroled- őrizget; urmuied- ordítgat; usted- ásítoz; üdéd- veteget; üsted- söpörget | denom. =em: cserS. osem- fehéredik; koóem- keseredik; kuzem- hosszabbodik; sögörem- szűkül; iingsem- csendesedik; mündiirem- távolodik | birt. 1. és 2. szem. sem, sed: cserS. kudem, kuded házam, házad ; jumem, jumed istenem, istened; vujem, vujed fejem, fejed; üdürem, üdüred leányom, leányod | praes. 1. és 2. szem. =em, sed (az igék egyik részében, míg a másik részében állandó a-val sam, sad): cserS. kolem, koled meghalok, meghalsz; kucem, kuced hágok, hágsz; nörem, nöred ázom, ázol; rüpsem, rüpsed ingok, ingasz (tolam, toladjövök, jössz; ustam, ustad ásítok, ásítasz; 'áram, örad csodálkozom, csodálkozol.) A tőszavak hangzóinak illeszkedése nincs oly mértékben végrehajtva, mint a képzőké s a ragoké. A mélyhangúakban egész közönséges a labiális és illabiális magánhangzók együttléte, pl. cserS. ola város; okiak sánta ; oksa pénz; osma homokj; ora rakás; orsa sörény; u£ga bunda; una vendég ; (magas és mély hangok): örza hársból font nagy lisztes kosár; örza kék; üzgar, ü£gar szerszám. A magashangú szavak többségében egyfajta (csupa labiális v. csupa illabiális) hangzó van ugyan együtt, de azért nem hiányzanak a kivételek sem, pl. cserS. söste viasz; estör lábtekercs; ömríe ló; kölme fagyott, hideg; jöter laskanyújtó; pókén szék; tüíem ezer; sü£er tej; cserO.