Nyelvtudományi Közlemények 24. kötet (1894)

Értekezések - Szinnyei József: Labialis illeszkedés a cseremiszben 143

144 SZINNYEI JÓZSEF Az illeszkedés a szótőnek utolsó magánhangzója szerint történik, még pedig tővégbeli a, e, á, i után e (ritkábban i, i), « o, u « o (ritkábban u), « ö, ü « ö (ritkábban ü) következik. Ettől a szabálytól látszólagos eltérést találunk a keleti cseremiszben, mikor a tőszó utolsó tagjának © a hangzója, a mely Genetz Arvid meghatározása szerint az a és az észt ö között álló meglehetős nyilt gutturális [=hátsó] magánhangzó. Ez után hol o, hol ö, hol e következik, a szerint, hogy a megelőző szótagban minő magánhangzó van. Azonban az illeszkedés ezen esetben is csak látszólag történik az utolsóelőtti magánhangzó szerint; valósággal pedig a ragasztékok hangzója azon hangzó után igazodik, a melyből az © fejlődött, pl.*) jumo-z'o istene : jumo isten (vö. cserS. jumo), üőer-z"ó leánya : üdor leány (vö. cserS. üdürj, imno-ze lova : imne ló (vö. cserS. ömne), fiiil'o-íö kanczája : fíül'Ö kancza (vö. cserS. vülö). Példáimat a következő forrásokból mentettem: 1. Budenz: Cseremisz tanulmányok (NyK. III. IV.); 2. Wiedemann: Versuch einer Grammatik der tscheremissischen Sprache (Eeval, 1847); 3. Genetz: Osttscheremissische Sprachstudien. I. Sprachproben mit deutscher Uebersetzung (Suomalais-Ugrilaisen Seuran Aikakauskirja VII. — Az előszóban igért nyelvtan és szótár, sajnos, még nem jelent meg). A) Tisztán elváló szótagos képzők és ragok illeszkedése. 1. -co, -cö, -ce (=tat. -cl, -ci, csuv. -ze, -za, -ze) (nomen possessoris képző): cserS. pasa-ce munkás; muzang-ce jövendölő | ojo-co beszédes, fecsegő; omu-co sokat alvó. 2. -tomo, -domo, -dömö, -teme, -deme (fosztó képző): cserS. kuat-teme erőtlen; tam-deme ízetlen; ndmes-teme szégyentelen; *) CserS. = erdei, cserM. = hegyi, cserO. = keleti cseremisz nyelvjárás.