Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Értekezések - Simonyi Zsigmond: A Ny. Közlemények a multban s a jövőben 1

8 . A NYELVTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK ugor nyelvek tudományával foglalkozó folyóirat lesz. De fölveszen nem altáji nyelvek amazokra való hatását nyomozó dolgozatokat is. Fentartjuk e mellett, hogy általánosabb érdekű nyelvészeti kérdést fejtegető, vagy valami tekintetben az altáji nyelvtudományra nézve fontos munkákról rövid jelentéseket adjunk. — Másodrendű járuléknak tekintjük a mi körünkbeli nyelvészettel érintkező történelmi, régiségtani és mythologiai fejtegetéseket; de megkívánjuk, hogy határozott nyelvészeti érdekük is legyen s hogy a kellő rövidséggel legyenek előadva. % A fölveendő dolgozatoknak nem csak amúgy érdekeseknek,, hanem értékeseknek is kell lenni, vagy a közlött anyagnál, vagy a földolgozott tanulmánynál fogva. Hiszen közönségünknek csakis a szoros értelemben szakmívelőket tekintjük. E szempont egyszersmind a földolgozás és előadás modorára nézve határozó, melyet szabatosnak s velősnek, nem pedig túlságosan terjedezőnek óhajtunk> 3. Óhajtjuk fölvenni az ellenvélemónyezéseket és vitatásokat,. — de csak az olyanokat, melyek a nyelvtudománynak eddig megállapított eredményeit nem merőben ignorálják, különösen a magyar nyelvet illető hasonlításra nézve föntartjuk alapul annak az ugor csoportba tartozását — s elutasítjuk a puszta rokonságkapkodásokat (magyar-árja, dravida-mongol-sinai féléket). A Közlemények lapjai nem lehetnek puszta faggatózások vagy éretlenségek közlésére szánva, vagy olyanok veszekedéseire, a kik vagy tanulni nem akarnak vagy látni nem képesek. 4. Hosszabb, de nem túlságosan hosszú czikkek mellett kisebbközlések is lesznek, jelesen bírálatok, jelentések, vegyesek. Ezen programmnak megfelelően a Ny. Közleményeknek BuDENz-től szerkesztett kötetei (XV.—XXII.) kizárólag urál-altaji tanulmányokat foglalnak magukban. A programm-változtatás teljesen jogosult volt: ideje volt tevékenyebb munkásságot fejteni ki a magyar nyelvhasonlítás terén. «Az altáji nyelvtudomány művelése nekünk nemzeti missziónk azon kedvezőbb műveltségi és társadalmi viszonyoknál fogva, melyek népünket minden rokonai felett kitüntetik. Egymagunk állunk jóformán, mint fajunk képviselői Európa művelt világában. Ki törődnék nyelvünk ügyeivel,, ha mi sem törődünk? Kiben ébreszthetne érdeklődést, ha bennünk nem, kiket hajlamunk, természettől belénk oltott tárgyszeretetünk erre ösztönöz ? Elismerésre méltó, befolyhatni egy általánosabb, vagy idegen érdekű tudomány emelésére, de hol nemzeti feladatról van szó, különösen, ha ennek létesítése a kitelhető összes erők központosítását, minden segédeszköz számba vételét megkívánja