Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Értekezések - Simonyi Zsigmond: A Ny. Közlemények a multban s a jövőben 1

A MÚLTBAN ÉS A JÖVŐBEN. 7 határozni, A magyar nyelvtudomány további üdvös haladásának nem csak ki van jelölve az útja, hanem meg is van törve, elékézítve. S örömmel konstatálhatjuk, hogy ezen nekünk legfőbb és legdrágább tudományunk iránt immár tetemesen öregbedett a közönségben is az érdekeltség — egész a közreműködő részvét fokáig; hogy immár jóval több munkáló erő is mutatkozik, kivált mióta a hasonlító nyelvtudomány számára alapíttatott a nyilvános tanítás, mely sikeresebben hat, mint a sokszor erő- ós idővesztő autodidaids. Hiszen már annak is szüksége mutatkozott, hogy a magyar nyelvtudomány szélesebb körű közönség számára bizonyos gyakorlati, a nyelvmivelést illető hatást fejtsen ki, s e czólra külön orgánumot nyertünk a Nyelvőrben. Másrészt a magyar nyelven és rokonságán kívül más, kivált kÖ7épiskolai tanításra nézve fontos nyelvek az illető philologiák keretében nyertek tanulmánygyüjtő folyóiratot: a Philologiai Közlönyt. El nem hallgathatjuk, hogy azóta sok akár magyar ós rokon, akar más nyelvekre vonatkozó dolgozatok a külön akadémiai értekezések sorozatában is közöltetnek. A mi már most a Nyelvt. Közlemények ezentúlra való szerkesztését illeti, melylyel a t. Bizottság az alulírott előadót bízta meg, czélszerűnek látszik, a nyelvtudományunk fent érintett újabb állását érintve, e folyóirat tárgykörét valamivel szorosabbra vonni, — oly czélból, hogy az, a mi kétségtelenül nyelvészeti főteendönk és elengedhetetlen föladatunk, melynek teljesítését tőlünk joggal várhatják is, hogy épen az a nyelvészet, a mely amúgy is a mi erőinknek nagyobb részét foglalkoztatja, hogy épen az tegye egyszersmind e folyóiratnak lehetőleg homogén tárgykörét. E megszorítás nem válik a kijelölt körön kívül eső érdemes dolgozatoknak kisebbségére, a melyek a nélkül is megtalálják a helyüket. De a megszorítás szükséges, ha a Közleményeknek egy határozott érdekű szakmívelő közönséget akarunk szerezni. Hiszen úgy sem szab épen kis terjedelmű kört, ha fölöleli az összes altáji nyelvek tudományát különoyomozó és összehasonlító tárgyalással. S e körnek némi részben még úgyszólván mindent meg kell tenni (pl. a keleti altajiságra, a szamojédre nézve), s minden részében, még magára a legjobban mivelt magyarra nézve is, igen sok a tenni való. S hozzá kell még oly nyomozásokat foglalnunk, melyek idegen nyelveknek az altáji körbeliekre való esetleges hatására vonatkoznak. Inkább attól kell tartanunk, hogy majd szűk lesz a folyóirat eddigi kerete, ha majd jobban megindulnak e széles korbeli mindenféle munkák, ha t. i. többé nem várjuk azok esetleges megtermését, hanem lehetőleg egyenesen rá is hatunk megtermésükre, azaz a képes erőket foglalkoztatva azokat kellő egymásutánban megtótetjük. A mondottak szerint bátorkodom a Közi. további szerkesztése .számára a következő programmot javasolni: 1. A Ny. K. tüzetesen az összes altáji nyelvek, s kivált az