Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Értekezések - Simonyi Zsigmond: A Ny. Közlemények a multban s a jövőben 1

6 A NYELVTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK altáji tanulmányai, másrészt HUNFALVY ethnologiai értekezései adták meg. 1878 végén HUNFALVY-tói, ki ekkor a nyelvészet művelését már majdnem teljesen abbanhagyta, hogy ethnographiai és őstörténeti nyomozásainak éljen, BUDENZ JÓZSEF vette át a Ny. Közlemények szerkesztését. 0 jól megokolt előterjesztéssel rávette az Akadémia nyelvtudományi bizottságát, hogy a Ny. Közlemények tárgykörét egészen az ural-altáji tudományszak művelésére szorította. Minthogy BUDENZ érdekes előterjesztése akkor nem jelent meg nyomtatásban, olvasóink szívesen fogják venni, ha ezúttal egész terjedelmében közöljük: «Hogy a magyar nyelvtudomány a jelenlegi, már a kezdetbeli tapogatódzáson messze túl haladt fokán áll, azt nagyrészben a Nyelvt. Közleményeknek köszönhetjük, — oly folyóiratnak, mely most 16 éven át nem csak általában az ujabbkori nyelvtudomány kérdéseit és eljárását illetőleg nyújtott mindennemű tájékozást, hanem különösen a magyar nyelv rokonsági viszonyait tisztázta, ahhoz való ismereteket gyűjtött és földolgozott, egyszóval a magyar nyelvnek a rokon nyelvek alapján kifejtendő rendszerét nagyban elékészítette. Ki kell itt emelnem, a mi köztudomású, hogy e nagybecsű folyóirat megindításának érdeme a mi jelenlegi t. elnökünket, Hunfalvy Pált illeti, — a ki annak közvetetlen elődjét, a «Magyar Nyelvészetet)), az első kizárólagosan nyelvészeti magyar folyóiratot, úgyszólván csak saját erejéből alapította meg s annak hat évig folytatott kiadásával, mely a magyar összehasonlító nyelvészetnek újra való meghonosítására szolgált, ily folyóiratnak lehetőségét és messze való kihatását tényleg bebizonyította, úgy hogy végre a M. T. Akadémia sem vonakodhatott, hogy az elismert fontosságú vállalatot magáévá tegye — s a fentírt új czímen (((Közlemények*)) folytattassa. Nyelvtudományunk helyzete és állása, épen a Közlemények közrehatásánál fogva, már nem az, a mely volt ezelőtt 16 évvel. Túl vagyunk már sok küzdelmes vitatkozásokon, melyek a nézetek egyoldalúságából, hiányos tanulmányra alapított s mégis túlhajtott nyelvfejtegető kísérletekből eredtek; magyar nyelvhasonlításunk számára megnyertük a biztos alapot, melyen ezentúl minden számba jöhető tanulmánynak állani kell: föl- és el-ismertük már a magyar nyelvnek az ugor nyelvekhez való közvetlen hozzátartozását, föl az ugor nyelvek helyét az altáji nyelvcsaládban; föl végre e nyelvcsaládnak egyéb családoktól való merő különvoltát. E mellett tájékozást nyertünk az iránt, miképen és mennyire hatnak néha idegen nyelvek a velük érintkező nyelvre, s hogy lehet e hatásokat a mindkét részbeli nyelvek tudományával kitalálni, meg-