Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Értekezések - Simonyi Zsigmond: A Ny. Közlemények a multban s a jövőben 1

A MÚLTBAN ÉS A JÖVŐBEN. 5 mással az igeidők kérdéséről. Maga HUNFALVY sokat foglalkozott régi magyar szók s különösen földirati nevek magyarázásával (IV.—VII.). A nyelvbeli régiségekkel azonkívül FOGAEASI J. és MÁTYÁS FLÓRIÁN foglalkoztak (III. IV.), a népnyelvvel pedig FOGARASI, VASS JÓZSEF és KRIZA (II.—IV. és X.). EDELSPACHER ANTAL a magyar nyelvnek oláh elemeit tárgyalta (XII.), P. THEWREWK E. a magyar ritmust (X.), SIMONYI ZSIGMOND a mássalhangzók hasonulását (XIV.),BARNAF. a szenvedő igealakot (VE.), TAKÁCS ISTVÁN az igenevek és névmások használatát (III.). — SZARVAS GÁBOR latin fordításainkról és a latinosságokról értekezett (X.), BALLAGI MÓR pedig a magyar bibliafordítások nyelvéről (III.). Egyébiránt ugyanezen időszakban keletkezett a magyar nyelvészet népszerűsítésére s különösen a helyes magyarság ápolására a Magyar Nyelvőr. Az indogermán nyelvészet körében mozogtak SZÉNÁSSY 8. latin szónyomozásai (VIL), BARTAL A. görög-latin hangtana (XII.) és PETZ VILMOS tanulmánya Aeschylus és Sophokles trópusairól (XIV). A s é m i nyelvészet képviselői KUUN GÉZA gr. (IV. VII.) és GOLDZIHER IGNÁCZ (XII. XIV.). — Ismét más nyelvcsaládokról szóltak RIBÁRY F. (a b a s z k nyelv ismertetése V.) és HUNFALVY P. (a dravida nyelvekről X.). A nyelvészetieken kívül sok mythologiai, ethnologiai s általában őstörténeti értekezéssel találkozunk. Ilyen HUNFALVY-Ó a magyar mythologiai nyomokról (XII), valamint a földirati nevekről (VI. VII.); szintén ethnologiai érdekből tárgyalta ismételve az oláh nyelv és nép történetét (VI. XIV.). — A mythostudománynyal általában s különösen a sémi mythologia egyes részleteivel, továbbá a sémi faj őshazája kérdésével foglalkozott GOLDZIHER I. (XII.). — Végre itt említhetjük TÉLFY I. philologiai értekezéseit a görög jogtörténet köréi öl (Solon adótörvényéről s az attikai törvénykönyvről VI.), RING MiHÁLY-éit a görög és latin irodalomtörténetből (a régibb görög regényről s a múzeumi Catullus- és Orosius-codexekrŐl XII.) éa THEWREWK ÁRPÁD-ét a görög színügyről (uo.). Ez a fölsorolás nagyon tarkának mutatja a Ny. Közlemények tartalmát, de mégis megvolt a tizennégy kötetnek a maga határozott jelleme. Jellemüket egyrészt BUDENZ és HUNFALVY ural-