Nyelvtudományi Közlemények 23. kötet (1893)

Értekezések - Zolnai Gyula: Mondattani búvárlatok - 35

MONDATTANI BÚVÁRLATOK. 57 jegyzője, II. 122); «hogy az ördögbe is híjják?» (közönséges kérdezésmód), stb. Ezekben már a kérdő névmás is viszonyragos alak,1) illetőleg határozó, tehát nemfnominativus, mint a mi a manóba-íélékben. Ennélfogva a hogy és hol valami egyrangú mondattag lehet a hozzá csatolt a pokolba, a menkó'be stb. kifejezésekkel. S valóban alig foghatjuk föl a dolgot másként, mint, hogy a hol? hogy? kérdések után vetett a pokolba, a manóba kifejezések voltaképen indulatos — pusztán fölkiáltó vagy akár szintén kérdező — appositiók,2

) a melyek mint közönséges kifakadó szólások a kérdőnévmásoknak elmaradhatatlan társaivá szegődtek, velük úgyszólván egységes kérdői formába olvadtak. S így áll a dolog már most a mi a manó, mi az ördög, mi a csoda-iéle nominativusos kérdésekkel is, melyeknek egységes továbbragozásából a mi a manóbaféle kérdésalakok keletkeztek. Vagyis az ilyen eredeti kérdésformákban, mint: mi az ördög van itt f az az ördög eredetileg kérdő, illetőleg fölkiáltó appositio lehetett: ,mi? az ördög van itt?' ,mi? a manó bántott ?' stb. Később e kettős kérdések a fő kérdősúlylyal álló mi-ve\ egybekapcsolódtak, egy hangsúly alá kerültek, s így állapodott meg e sajátszerű kérdezésmód. Más módon hatolt be ugyan, de szintén hasonló egységes mondatrészletben találjuk a névelőt a nagybányai (Szatmár megye) tájszólásnak eme sajátságos kérdésformájában : «mi a baja van?» ami a bajod van?» ami a bajod vót?» stb. Kendes kérdéssel így volna: mi baja van ? (vagy: mi a baja ?) mi bajod van ? (vagy: mi a bajod ?) mi bajod vót ? A nagybányai kérdésmódot nézetem szerint két kérdésszerkezet egybevegyülóséből kell magyaráznunk, és pedig: mi a baja van — mi baja van + mi a baja; mi a bajod van == mi bajod van + mi & bajod; a múlt idejű kérdésmódba aztán bizonyára a jelen idejű kérdésformából hatolt át az egységes mi a bajod. Vagyis a névelő a segódige nélküli (mi a bajod? stb.) kérdésekből behatolt a segédigével szerkesztett kérdósmódba. Az itt tárgyalt jelenségekhez érdekes analógiát idézhetünk a német nyelvből. Ez a was far ein kérdő névmás, mert már való*) A hol-han helyhatározás, a hogy-b&n. módhatározás van kifejezve. 2) Vö. Kunos és Munkácsi magyarázatát e szólásokról: A belviszonyragok használata, 68. 1.